Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
A jó pásztor
Sóhajt az Isten embere , — S a sóhaj égbe jut — Mig hozzá a kín szárnyain egy Dúlt arczn férfi fut. „Élő Istenre! oh hamar! Kétség közé esem; Nem hallod ? ah, a kis harang... Haldoklik hitvesem !“ Süvölt a szél, zúg a vihar, Egy nagy halott a föld , A természet bus árvakint Gyászúl fehéret ölt. Mennek; s a lámpafény kihal, Az út homályba vész , S mig így bolyongnak úttalan , Mind jobban dúl a vész. ,Ki főikénél engem , bűnöst, Szolgádul Istenem, Ne hagyd , ne míg megmentem őt, Elveszni életem! lm a hóhullám eltemet, Nagy ég, tekints le rám! Nyiss útat, egy lélek vesz el — Fiad kér, oh atyám!... S egy szózatot hoz ím felé Szárnyán a messze szél — Czélt így ölel küzdés után, Ki Istenben remél! Ki bátran álla olly nagy éj, És annyi vész között, Szent félelemmel áll meg ím Egy kisded ház előtt.
