Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Beszélgetés az igaz religioról Fénelon s Ramsai közt

4

tel, papihivatallal s a hittitkokkal mit sem törődve. Tiszteletemet mindazáltal a keresztény religiótól, magasztos erkölcstanba miatt, meg nem tagadhatám. A kételyek ezrei ostromlák gyakorta lelkemet. Egészen a deismusha rohanni vakmerő lépésnek; a keresztény felekezetek valamelyikénél megállapodni gyermekes gyengeségnek tetszett. így holyongék egy túlzott tole- rantismus határzatlan elveiken idestova, a nélkül hogy nyugpontra akadhatnék; és illy helyzetben érkézéin Cam- hraibe.

Ő méltósága, az érsek, engem azon atyai kegygyei fogadott, melly a szivet eleve megnyeri. Hat hó lefolyta alatt terjedelmes vizsgálat alá vevők a religiút. Mit e tárgyban tőle hallék, mind el nem beszélhetem, csak lényegét fogom itt előadni. Én elveimet ekként ter- jesztém elébe.

„Isten más tiszteletet nem kiván, mint végtelen tökélyének szeretetét, miből minden isteni s emberi, erkölcsi és polgári erény fakadoz. E természeti vallásról minden bölcsnek minden philosophnak és nemzetnek volt némi eszméje : csakhogy ahhoz többé kevesbbé igaz tanokat vegyitének, s azt nagyobb kisebb részben alkalmas istentisztelet által fejezék ki. A legfőbb lény előtt bármelly osztálya kedves a vallásoknak, ha a felekezetek véleményei, szertartásai, sőt tévelygései is oda irányoznak , hogy az embert Isten imádására bírják. Egy kiiltisztelet szükséges ; de ennek különböző alakjai, mint a kormányalkok, olly mértékben jók vagy rosszak, a miilyenben jól vagy rosszul használtatnak. Nem tűrhetem , hogy az igaz religio csak egy részletes társaság korlátáira szorittatik. Az evangélium erkölcstanját bámulom , de elyréleti véleményeit mind közönyös dolgoknak tartom, miket a legfőbb bölcseség kevésbe vesz.“ Erre ő nekem igy válaszolt:

„Ön sem philosophi függetlenségében sem minden felekezet iránti határzatlan türelmében állandó nem maiadhat anélkül, hogy a kereszténységet csalárdságnak