Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Abeilard s a tanjai által okozott theol. s polit. mozgalmak

nyomni — oily fegyelmi reformot hirdetett, melly mire sem vala képtelenebb, mint az egyháznak gyermekkori pólyáiba visszahelyezésére. Ezen merényletnek szintolly sorsot kelle tapasztalni, mint minden időelleni, forradalomnak ; füstbe ment ugyan — de hosszas rendetlenséget hagyva maga után. Arnold először is saját hazájában szónokolt; fönnen liirdeté ; hogy a papságot szegénynyé kell tenni, hogy a püspökök nem bírhatnak javakat, * hogy maga a pápa is mondjon le birtokairól, és világi fe- jedelmiségéről 1). Ezen fönliéjázásnak első következménye az lön, hogy Brescia város lakosi püspökük ellen fülzendiiltek. Arnold Rómába futott, hol elveinek terjesztésére tágasb kör nyílott. Itt suttonban jellemezgeté a papság hibáit, és fényűzését, a nagyok vágyakodásait, mellyekpek a nép alávettetését is tulajdonitá. Néha néha Titus Livius és, sz. Pál mondatira hivatkozott, Cato , Fabius, a sz. atyák neveit emlegeté csábító szónoklásában e szökevény apostol; emlegeté a rómaiaknak az ő ősi szabadságukat, az ő köztársaságuknak fenségét, és az ős Rómának dicsőségét, és méltóságát. — így liizelgvén minden kedélyeknek számos pártolókra talált"; de a pápa parancsára nyomoztatván, az üldözéseknek kikerülésére kénytelen volt Olaszhont elhagyni, minek következtében tanitmányának gyászos magvait folyvást hintegetve bejárta Francziaországot és Schveitz végtére Zürichben letelepedett , hol is sok időig teljes biztosságban maradt. Azonban mig a püspökök Arnold merényletit békével látsznak tűrni; egy ember magánya mélyéből vészt rivall. Ez sz. Bernárd volt. „Nem tudja ön, ir a cosztniczi püspöknek, hogy rabló mentbe éjjel nem ugyan ön, hanem az Ur házába, mellynek* ön őre? Lehetséges , hogy ön nem tudta legyen a történteket, minekutána a zaj egész mihozzánk, kik olly távol va‘) Diceoat enim nec clericos proprietatem, nec episcopos regalia , nec monachos possessiones habentes aliqua ratione salvari posse etc. (Otto Frising. Gest. Frid. II. cap. XX.)