Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Abeilard s a tanjai által okozott theol. s polit. mozgalmak

118

denek *). Néinelly kortársai ebbeli szigorúságát szemére hányák; a későbhi századok, s leginkább a mienk arról vádolák, mintha Abeilard ellenében elkeseredést nyilvánított volna, minő egy szent és nemes lélekhöz nem igen illik; de a történet igazold eljárását; s különben is, nem közönséges sorsa-e olly embereknek, kik a hegyről őrködnek az emberek fölött, félre ismertetni azoktól, kik a völgy árnyaiban szunnyad óznak?

Azonban a XII. század zendülései és az ezeket kikeltett elvek között nem sok idő múlt; Abeilard kárlioz- tatása alig volt kimondva, midőn a mesternél merészebb tanítványok a szabad vizsgálásnak modorát, valamint ő a philosophia köréből theologiai kérdésekre, úgy ezek politikaiakba vivék át; az elméleti s gyakorlati rationalis- mus csalétkiil szolgált a nyughatatlan és elégiiletlen elméknek; kétségbe vonta a társasági rendnek elveit, valamint már előbb a tudomány elveit kétlé meg ; és épen azon tájban , mikor a függetlenségi szellem a hitbeli tekintély ellen kelt föl; hason mozgalom támadt a politikában is. s rázkódással fenyegeté a társaságnak alapjait.

Ez új tanítinányok legelőször is Rómában, maga az emberi hatalmasságok legmagasbika körött kezdenek mozgalmakat okozni. Befolyással biró emberek, bár akkor még elszigeteltek valónak, az észnek azon jogát köve- telék vissza, miszerint ez a politikában azt tehesse , mit a religióra nézve tenni már megkísértett; s a szabadsagot a hatóság rovására égig magasztalván a tömeg szenvedélyeit fölizgaták. Rómából ez emancipatiói szellem olaszföld egyéb részeire, Németország több városaiba és sok franczia tartományokba is elterjedt. Egy általános forradalom neme volt ez, következőleg egy inditóokból származó, mellynek kétségkívül az isteni gondviselés terveinél fogvást a dolgok halk és rendes menete szerint kelle kifejlődnie; melly azonban, minden korláton túl csapongva, a rend és tartósság örök elveitől eltávozván

') Lásd az előbbi fejezetben idézett 331-dik levelét-