Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Abeilard s a tanjai által okozott theol. s polit. mozgalmak

110

ménynek mondja (aestimatio, elöleges vélemény) mintha hitünk titkai az emberi elmétől fiiggenének; s nem

támaszkodnának az igazság rendülhetlén alapjaira

__

Hogyhogy? te kétesen állítod előmhe azt, mi legbizonyosabb a világon? Sz. Ágoston nem igy beszél. A hit, úgymond , nem valami sejtelem , vagy vélemény , melly bennünk a gondolkozás működése által képeződik, benső meggyőződés az , és szembetűnő bizonyosság. Hagyjuk tehát a perípateticai höleselkedőknek e bizonytalan véleményeket , kik mintegy törvényükké teszik, mindenről kételkedni, s épen azért mit sem tudnak. Mi pedig a nemzetek tanítójának határozata mellett maradjunk. „A hit, ezek szavai az Apostolnak, a reményle ndd dolgoknak alapja, a láthatatlanoknak bizonyságaEzek szerint tehát alap a hit, és hem vélemény, és nem liiu gondolatainkból vont következmény, bizonyosság ez , és nem vélemény 1).“

Egy másik Haimerique bibornok, s a romai udvar kanczellárjának irt levelében szintolly gondoskodást tanúsít: „Saját szemeimmel láttam, mit Abeilard Péter könyveiről s tanításáról hallék. Megvizsgáltam állításait, s a bennők rejlő veszélyes értelmet kivettem. E hívek megrontója, e ragályos szellem, ki az együgyű lelkek el- tántoritását képes eszközölni, az észnek akarja alávetni azt, mi csak élő s tanulékony hittel fogható föl. Az igazi keresztény védvek nélkül hisz, de ezen újító, nem elégedvén meg azzal, hogy Isten hitéért kezeskedik, akarja, hogy esze legyen a hitnek itélőbirája. A helyett, hogy a látnokkal tartana, mondóval: „ha nem hisztek, nem maradtok meg, a) tanítónk a szívből fakadozó hitet könnyelműségről vádolja, visszaélvén Salamon ezen mondásával: valaki könnyen hisz, az vakmerő.“ s)

„Abeilard Péter, igy írt egyébkor Incze pápának, a hitnek érdemét megseininisítni iparkodik, s elhiteti ma') Non est enim fides actimatio, sed certitudo, etc. Epist. 140. !) Si non credideritis, non permanebitis. (Isai. 7, 9.) ’) Epist. 338.