Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' keresztény religio (Genonde után)
81 lya ezeret gyújt meg. Az oltári szentségijen valamint Urunk’ teste’ sokasodását, úgy szinte az oltásnak csudáját is látjuk. lm’ a’ lélek, mellyen Isten’ megbántásából eredt fájdalomérzet- ’s töredelemnek üdvös metszése seket nyitott, az úrvacsora beléje oltván a’ halhatatlanság’ csiráját, újra föléled, uj leremtménynyé leszen ; az ó Ádámból uj Ádám válik, miként a’ vadócz keserít gyümölcseivel Ízletes gyümölcsű fává. A’ földi bor a’ testnek erőt ad: az oltári bor a’ lélekbe önt erőt. Az Ige az oltári szentségben anyaggal egyesül, bizonyságául annak, hogy a’ mi lelkünk szinte egyesülhet Istennel. Valóban meglepő ezen az emberre nézve lényeges igazságoknak kapcsolata! Ha nem tetszenek azon emberek, kik közötted és Isten között azért léteznek, hogy igéjét :s igazságát veled közöljék, az engesztelés’ áldozatát fülajálják, beszerelésekkel, megáldásokkal foglalkozzanak: kérdezd miokból közöltette velünk Isten az életet emberek által, hiszen egy pillanatban hozhata létre mindnyájunkat ? Az értelmi élet szintolly módon terjed tovább, minőn az érzelmi, ’s a’ Fin’ és az Atya’ müvei ugyanazon törvényeket követik ; mi ismét uj bizonysága a’ sz. Háromság’ tökéletes egységének, ’s tündökölő jelleme a’ keresztény igazságnak. Fönakadsz Ádám’vétkének átszivárogtán minden nemzedékeibe, sőt az isteni igazság’ ’s kegyesség’ minden fogalmával látszik ellenkezni ezen átszivárogás : fejtsd meg hát az emberek közt tengő örökös bajokat. Itt is hasonlatosság mutatkozik, ’s hogyha jogtalanságról vádolod a’ biblia’ Istenét: úgy lészsz kénytelen cselekedni a’ természetnek Istenével is. Haladja fölfogásodat, mondod, hogy Isten vizözönt bocsátott a’ földre, népeket irtott ki, köszvénynyel büntette meg a’ zúgolódókat, a’ föld által elnyelette. De Mózes’ Istene nem e Istene a’ természetnek is ? ’S lám a’ természetnek Istenétől erednek a’ halál, háború, ínség, föld- rendülés, tűzhányók, ’s mindaz mi a’ világot dúlja, pusztítja. Ha tehát a’ keresztények’ Istenét kegyetlennek mon- Mnnk. IX. köt. 6
