Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Az arianusok' története (sz. Athanasius után)

58 könyveit nem ismerik. Minthogy némellyek közülük a’ bál­ványok— másoka’ főtanács (ßovkovtriQiov) előkelő hivatalok­tól (noXireia) tértek hozzánk, nem egyébért, hanem hogy nyomorult függetlenséget és pártolást nyerjenek, és me- letianus elődeiket pénzzel megrontván, előbb hogy sem ok­tatást nyertek volna, ezen méltóságra eljutottak, vagy ha tanítottak volna is, ugyan minő tanjok vagyon a’ meletia- nusoknak? de még csak szinleg sem tanitatvák, rögtön át­tértek , ’s azonnal csecsemőkként nevet kapván püspökök­nek hivattak, és minthogy illyenek, azt kevésre becsülték, ’s úgy vélekedtek, mintha a’ jámborság az istentelenségtöl mit sem különböznék. Tehát egész készséggel ’s rögtön, meletianusokböl arianusokká lettek. Hogy ha más valamit parancsolt a’ császár, arra is készen hajoltak; mert a’ jám­borságot nem ismervén csakhamar a’ szokott ’s az előbbi esztelenségre ragadtattak. Ugyanis minden szél- ’s liabtóli körül forgatást csekélységnek tartottak, ha ök függetlenek, ’s emberi pártolással bírtak, csekélység nekik, magokat meg­változtatni, és ollyanoknak lenni, minők ezelőtt sőt pogány korukban voltak. Mivel olly változékonyok , az anyaszent- egyliázat polgári tanácsnak vélték, ’s mivel bálványozok, mivel pogányok, az Üdvezltö’ fényes nevét bitorolván, hol az arian-eretnekséget csak említetni is akarták az egész Ae- gyiptust megszeplösítették. Mert eddigelé aegyiptusban volt a’ józan hitnek vallása, ennekokáért azt az istentelenek gyűlöletbe hozni törekedtek, sőt igazabban kimondva, nem ök, hanem a’ ki őket felizgatta, az ördög : hogy hirdetője Antikrisztus elérkezvén, Aegyiptusban már föllelje egyhá­zait, a’ tanjában avatott meletiánusokat, ’s azokban magát lerajzolva megismerje. Illy istentelen ezen Constantius adta 'rendelmény : de a’ nép kész volt a’ vértanuságra ’s mind inkább tiizeltetett az istentelen eretnekség’ gyülülésére. De még is gyász van mindenütt az egyházakban, sóhajtanak ’s mindnyájan azúr­hoz kiáltanak : bocsáss meg Uram a’ te népednek és ne add a’ te örökségedet gyalázatra elleneidnek, hanem siess ki­szabadítani a’gonoszok’ kezéből. Mert íme szolgáidnak nem

Next

/
Thumbnails
Contents