Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az arianusok' története (sz. Athanasius után)
46 mint Lilmiust megkísértendő. Megérkezvén Hosius, szokott szavaival, mellyekkel másokat is megcsalt, intette a’ császár, miszerint írjon ellenünk,, ’s az arianusokkal egységre keljen. Az öreg, ki ezeknek csak hallására is iszonyodott megneheztelvén, hogy illyesmit csak kimondani is bátorkodott, a’ felelete által inegilletődütt császárt föltételétől elmozdítván hazája- ’s egyházába visszatért. Azonban midőn az eretnekek nem minden panasz’s jajgatás nélkül szüntelen ösztönöznék : ismét levelet ’s fenyegetődzé- seket küld a’ császár, ismét méltatlanságokkal illettetik Hosius. De midőn szilárdul megmaradna föltételében, erős sziklára építvén hitét, a’ levelek’ fenyegetődzéseit csak úgy tekintené, mint a’ viz-csöppeket, vagy a’szél’ fuvását egész bátorsággal szóla. Több levelet is küldött Hosiushoz Constantius , mellyekben majd liizelegve atyjának nevezi, majd fenyegetődzve a’ száinkivetést emlegeti, mondván: tehát egyedül csak te maradsz az eretnekségnek ellensége? Engedelmeskedjél és írj Athanasius ellen, mert a’ ki ellene ir, velünk tart. Mindazonáltal meg nem változott Hosius, sőt szenvedett méltatlanságainak közepette illyen levelet ír, mellyet mi magunk olvastunk, ’s melly a’ végén le is van írva. Hosius Constantius császárnak az Urban üdvözletét. Már a’ Maximianus nagyatyád alatt történt üldözés’ alkalmával fölfogadtam, ’s most is, ha te is fogsz üldözni engem, készebb vagyok akármit inkább elszenvedni, mint ártatlan vért ontani, mint az igazságot megtagadni, ki midőn így írsz ’s fenyegetődzöl, nem helyeslem. Sziinj meg tehát ollyanokat írni, ne érezz Ariussal, ne hallgasd meg a’ keletieket, ne liigy Ursaciusnak és Valensnek, mert ezek azt, mit beszélnek, nem Athanasiusért, hanem eretnekségükért beszélik. Higy nekem Constantius ! ki éveimre nézve nagyalyád lehetnék ; ki jelen voltam a’ sardicai zsinatban, hova te ’s boldog emlékezetű Constans testvé-
