Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Sz. Athanasius' életrajza
17 egyházába he nem fogadhatja. Minek következtében a’ császár öt szabad akaratja szerint cselekedni engedé. Hiúsulva látván az eretnekek reményüket, rágalmazáshoz fognak, szövetségre lépnek a’ meletiánusokkal, kiket föliz- gatának, hogy vádolják Athanasiust ; miszerint ő volt légyen első, ki az aegyptusiaktól törvény által csikarta ki az egyházi szolgák’ számára megkivántató vászonnemü ruhákat. De e’ vád csak hamar füstbe ment történetesen jelen lévén két alexandriai presbyter, kiktől a’ császár a’ valót kitudhatá. Mindazonáltal a’ hamis vádlók az eusebianu- soktól Athanasius’ kérlelhetetlen ellenségeitől folyvást in- gereltetvén nem lépnek le a’ rágalmazás’ ösvényéről, sőt Athanasiust egy új ’s még nyomasztóbb váddal terhelik, meliy szerint ő állítólag Pliilomenus lázadónak egy szekrény aranyat küldött volt segítségül, a’ mi nyilvános bizonysága a’ császár iránti idegenségének, sőt ellenséges indulatinak. De az isteni gondviselés az álnok ellenségnek e’ sz. férfiúra szórt nyilait eltompitá ; ugyanis Athanasius Nicodemiában a’ császár előtt megjelenvén magát igazolá, ’s az ellenfél a’ rágalmazásról ismét meggyőzelvén visszavonult, Athanasius pedig a’ császártól teljes tisztelettel fogadtatván Alexandriába békésen vissza bocsáítaték egy császári bizonyitványnyal, mellyben Constantinus a’ me- letianusok’ gonoszságát és nyughatatlanságát megróván, Athanasiust Isten’ emberének és tiszteletre méltó püskök- nek nevezi. Azonban a’ ineleliannsok az ismételt veszteség után sem nyugodtak, hanem új hamis vádat koholnak Athanasius ellen, a’ szövevényes rágalom ez: Arzenius püspököt szövetségesüket pénzzel megvesztegetvén reá veszik, miszerint rejtené el magát azon czélból, hogy ők Athanasiust az ő meggyilkolásáról vádolhassák. Arzenius csakugyan egy kolostorba vonván magát elrejtezik, ’s ők nyilván föllépnek a’ váddal, körül hordván egy elbénított kezet a’ vád’ igazolására, és hogy mindenkit az állítólagos bűnös ellen méltó haragra gerjeszszenek, ’s elvégre a’ rágalom a’ császár elébe jut ; ki bár a’ borzasztó tény’ tettesé- Munk, IX. köt. 2