Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' jesuiták Magyarországban
művelődés.által. E'végre leng az Isten’ szelleme mint vezérszellem a’ világeseményeken keresztül, keresztül az intelligent] a’országán is. — És ennélfogva a’ tudományosság’ prag- inatisinusát illetőleg áll az alapszabály: Initium sapientiae timor Domini, és jaj de jaj a’ tudománynak, melly elfordul az Istentől ! — neve : átok, és áldásai elöbbutóbb : pokol ! — Staudenmaier az egyetemek’ lényegéről irt könyvében a’ tudományok’ istenészeti momentumát — mint istenit legmélyebb gyökének mondja minden szellemi életnek, minden tudomány’kútfejének, mozganyának, hatályának, elvének, igazságának, ezéljának és végének,“ minek fejében az egyetemeknek, lia csak fölfogják mivoltokat, szent kötelességüknek mondja „emez isteni gyökből mindent következtetni , emez isteni kútfőre mindent visszavezetni, emez isteni igazságban mindent fölfogni, emez isteni moz- ganyt mindenben elismerni, emez isteni elvből mindent fölvilágosítani, emez isteni hatálylyal mindent áthatva látni, és emez isteni ezélt egyedül igaz czélnak tekinteni „Wo nicht, mond a’ bölcs, was sollte sie anders dem Staate und der Kirche noch darzubringen haben, als eine atheistische Philosophie, eine naturalistische Naturlehre, eine der Sinnlichkeit fröhnende Kunstwissenschaft, eine gottlose Staatslehre, und eine fatalistische Geschichtsbetrachtung? *) — És mi egyéb ez isteni momentum mint az Ige? Per qnem omnia 2). Esengve fohászkodik föl a’ szellem poi nou <nw ! és lön meghallgatva a' szellem’ fohásza, lön megállapodása, hóimét a’ végtelenbe íökélyeseiljék: megtestesül az Ige, és anyaszentegyháziuik' szívvére általa lüktet. — Elszakadta- nak ez anyaszentegyháztól a’ Protestantismus’ hívei, kik ’) Über das Wesen d. Universität und der inneren Organismus der Universitätsu issenscliaften , mit besonderer Uiicksicht auf die Stellung zum Staate und der Kirche v. Dr. F. A. Staudenmaier. !) Vö. Philosophie des Christenthums S. 918—919. E’ szempontból kell értenünk sz. Justinus’ niélyérfelmii szavait, mely- lyeket igen korán hányt Guzinicsunk Egyházi Tára’ homlokára szokott inii: „Quaecunque apud alios praela- re dirta, ea nostra Christianorum.“ —
