Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' papság' megutáltatása (Stark után)
185 tatnl ? Lehetett-e gondolni, hogy ezek végveszélyük ellen liarczolandók mindent föl nem áldoznak? Voltaire egy izhen irá d’ Alembertnek: „Damavillé- nek ép’úgy meg kell elégednie mint önnek, hogy az infame (keresztény religio) az előkelőbb embereknél egész Európában mély gyalázatba jutott. Ez volt az, mit mi akaránk, ’s a’ mi szükséges is ; soha szándékunk nem volt vargát és szolga-leányt fölvilágosítani, azt meghagyjuk az apostoloknak a’ kiket illet.“ Ámbátor nagyon vonzódott a’ nemes nép a’ philosophismushoz, mindazáltal épen ezen előkelő egyesület az érdek által a’ papsággal szorosan összekötetett. A’püspökségeket, gazdag apátságokat, canoniá- kat csak a’ nemes vérből számlázottak biiorlották, miben ritkán történt kivétel. Hogy ez a’ religióra hasznos nem volt, bizonyítja a’ történet. Mindazáltal különös pártolás, vagy jeles érdem által néha a’nemtelen is eljutott püspökségre, de akkor a’ garázdaság Evêques de Fortune-nek gúnyolta , ’s a’ nemes származású egyházi föszemélyek többnyire megvetőleg tekintettek reá. Nem kellett-e várni, hogy a’ nemes, minden erejéből iigyekezendik, az oltárokat az egész országban füntartani, mert ha egy nagy családból származott valamelly jüvedelmes püspökséget, vagy más dús egyházi birtokot nyert el, úgy az egész elszegényiilt nemzetségét fölsegítheté. Tehát nehéz vállalatnak kellett lenni egy olly nagy az ország előkelő családjaival, önérdekkel szorosan összefűzött testületet megbuktatni. De el kellett dönteni, megutálni, megfosztani és egészen megsemmisíteni , különben nem remélhették a’ religio ’s király kormány elleni merényök’ kivitelét. Europa’ többi részeiben ezen elvet, ép’ illy okoknál fogva híven követték a’ rationalisták. A’ bölcsek’ által a’ religio ellen, kivált irományaikban kitüntetett alapelveknek kétségkívül természetes következménye volt a’ papság’ megutáltatása. A’ papok vagy buták- ’s hitábrándozóknak, vagy élelmességüket átlátván, ámítóknak tartattak. De ez mind csak közvető- leg szövődött, és a’bölcsek se’nem nyugodhattak, se’nem szűnhettek addig még czéljokat el nem érték.
