Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Az isteni szolgálatbeli nyelv (szinte az után)

174

sát, ha ezt legalább kívánja a’ római pápa, mini a nyugoti egyház patriarchája, a’ latin egyházi nyelvet illetőleg, akkor erre minden esetre egyedül, részint a’ számos hívek gondolkozás módja, részint a’ hely, kor, ’s mellék környiilmények által adatott esetleges okok bírhatják. Mellyek ezek ?

Legelőször tekintetbe kell vennünk, hogy egy közös egyházi nyelv igen biztosítja az egyházi egység’ föntartá- sát*). A’ földkerekségen elterjedt anyaszentegyház egy nagy isteni családot képez. Ennek látható elöljárói: a’püspökök, utódai az apostoloknak ’s a’ közös prímás utóda annak, kinek az Úr parancsot ada, hogy erősítse a testvéreket. E’ Jézus alapította családkötelék kívánja, hogy az egyházi elöljárók részint egymás között, részint az anyaszéntegyliáz’ lejével közlekedjenek; parancsolja, hogy a’ külön tartományok piispökjei fontos ügyekben egymás közt tanácskozzanak; óhajtja, hogy az anyaszentegyház’ feje az egyes püspökségekben tan , szolgálat ’s fegyelem fölött őrködjék. Erre nézve nem sziikséges-e ezen egy családnak egy köznyelv, mellyet legalább a’ tanító anyaszentegyház’ minden tagja értsen? Ha minden tartomány többnyire csak anya- nyelvéről gondoskodik, akkor a’ közönséges zsinatokbani köztanácskozásról álmodni sem lehet ; az őrködés (inspectio) pedig, miszerint a’ kissé takargatva előadott áltanok az idegen nyelv szavaiban is felfödöztetliessenek, majdan egészen lehetetlen. Ki ne féljen hát, hogy a’ latin nyelv, ha az isteni szolgálatból száműzetik, megszültem! általán érthető *)

*) ,,A’ keresztény anyaszentegyháznak még szükségesb mint a’ világi kormánynak egy szent diplomatikai nyelv , mellyen a* világ részein elszórt különböző ajkú híveivel föntarthassa az ügyességet. Hogy a’ nemzeti nyelveknek ellenségek lett volna az anyaszentegyház , nem vitathatni ; sót a’ tapasztalás bizonyítja, hogy'azoknak kifejlésekre, virágzásukra az egyházi főfőszemélyek igen is sokat tevének , ’s tesznek maiglan, bátor az egyházi diplomatika nj'elv ma is a’ latán. ’S oily keve- sett áll akadályába akármelly' nemzeti nyelvnek , valamint a’ kormány franezia diplomatika nyelve.“ (Guzmics „Élet és lite- ratura“ 1827. második kötet 222. lap.)