Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Az olvasó (Schmid után)

jánlat, egyes, kiváló lelkeknél jó sikerű lehet: a’ nagy tü' illegnél soha. Ez a’ legelső esetben homályos érzelmekben fog rajoskodni, és végre sötét ábrándképeknek martalékul esik. Az egyszerű és könnyen érthető imaformulák: szárnyak, mellyek által a’ műveletlenek, vagy lelki gyöngék legkönnyebben maradnak hosszas!) ideig Isten előtt. Hiány van azon egyházban, mellynek illy formulái nincsenek. Ha tehát azóta, hogy a’ zsoltár-éneklés a’ népnél kimúlt szokásból , s annak helyébe az olvasó lett e’ végre az anya- szentegyháztúl ajánlva: ki gáncsolhatja azt ?— a’ szükség megvagyon, jobb formulánk még nincs : tehát mindenkinek örülni kell, hogy ezt a’ jelenre bírjuk. Ragadjátok ki a’ jámbor aggastyán’ kezéből az olvasót : öregsége’ legédesb vigaszát veszitek el. Ne engedjétek többé az anyókának legördíteni üdvözleteit: annyi, mintha a’ támaszt rabolnátok el tőle. Mi lesz még sokakból, kik az isteni szolgálatra könyv nélkül jelennek meg? Bámészkodnak, ásitoznak, unatkoznak, másokat botránykoztatnak. — „Részemről legalább— mond Sailer, és teljes joggal — én az iskolás gyér meket, a’ mesterlegényt, a’ falusi ifjút, ki olvasót tartva kezében, a’ szentegyliázban szerényen az oltárra függeszti szemét, sokkal szívesebben látom, mint azon iskolagyermeket, azon mesterlegényt, azon falusi ifjút, ki olvasó nélkül kezét nadrágba dugva a’ szentegyházban álldogál , körültekintget, körülfutkos, és mindenhol csak a’ neveletlenség’ játékát űzi.“ Legyünk őszinték! nem örülhet-e még a’ legnagyobb tudós is, lia történetes megvakulásban, álomtalan éjben, betegeskedésben, és e’félékben, az olvasó segítségével Istennel beszélhet? Nem diszesitené-e jobban öt e’ beszélgetés, mintha kislelküleg és türelmetlenül ágyán liánykodik és nyugtalanul számol minden perczet. Ne is mondjuk, hogy méltatlan Istenhez: számlálgatni az imádságot;— hisz’ nem Istenért, hanem önmagunkért szoktunk számlálni. Annak meghatározása nélkül, hogy hányszor és minő rendben szükség ismételni az egyes formulákat, nem létesiilend rendszeres formuláié, és e’ szerint emillyennek minden haszna kárba vész. Azonfölül jól meg kell jegyezni»