Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Előszó

IX

anyaszentegyházunk Krisztus* istenségén talapszik, azért változatlanul őrzötle meg ő mindenkoron az igazság’ öszvegét = a’ christianismust, mellynek ágo- zatai nagyobb részt ezen hitvallásban foglaltatnak, sz. Ágostontól az atyák’ szokása szerint szép észrevételekkel kísérve.

F r a n c z i á b ó 1. Akadnak a* christianismusban olly tanágozatok, mellyek nem ugyan észelleniek, de ember-ész fölöttiek, ’s ép’ ezért nyilvános tanúi, hogy a’ christianismus Istentől jő, ki lényegében egység, egy törvényt szőtt az anyagi meg szellemim világba; inpét a’hasonlat ,,a’ keresztény religio“ és az anyagi világ* szerkezete között, mellya’ nélkül értelmetlen buta fatura. A’ tökéletes „keresztény morál“ pedig hasonlag tanúja isteni eredetének, mert egy a’ tökéletes = az Isten, — és ép’ azért sokkal hatályosabb a* polgári erény* új evangéliumánál, melly csak annyiba „erény,“ mennyibe „keresztény.“ — Minek következtében minden igazi emberbarátnak nem lehet forróbb kivánata, mint hogy minden ember ,,a’ keresztény nevelésben“ részesítessék; mert csak ez úton eszközölhető a’ közboldogság. —

Angolból. Ezeknél fogva bátran mondók vagyunk , hogy minden ellenkezés a’ christianismussal ennek vagy helytelen fölfogásából *) vagy szántszán*) Religio Christiana hoc unum timet, ne ignorata damnetur.