Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt

40

bertelensége, fényűzése, kevélysége, ’s kérkedése által? mind ezek erőtlenebbé tevék-e őt a’ küzdésre? állandóságát megrendíthették-e ? inkább megerősíték, inkább több borostyán koszorúk köttettek neki, inkább nagyobbíták jutalmát, bérét; — nem annyira a’ szegénységért, nem az ínségért, nem sebeiért, nem azért, hogy a’ kutyák’ nyalogató nyelveinek volt kitéve, nem ezekért nyerte a’ koszorút : hanem inkább, mivel a’ kísérteién állhatatossága ’s nagy lelke által győzött egy ollyannak szomszédságában nyomorogván, kitől naponként szemléltetett, ’s any- nyiszor megvettetett, annyival is inkább, hogy az illy kísértet a’ szegény nyavalyás ’s elhagyatott álapotot terhes- bé teszi. — Sz. Pál is kiállott minden részről havas záporként hulló illyes veszélyeket, ’s ezért vesztett-e valamit? sőt épen mivel éhséget, meztelenséget , fagyot, épen mivel számtalan veréseket tűrt, épen mivel meg- köveztetett, hajótörést szenvedett, éppen azért fűzettek számára olly dicső borostyánok ! — De talán azt mondod ■ ö Pál volt, ’s Krisztus választottja? Judás is egyike volt a’ 12 kiválasztottaknak, mindazáltal nem használt neki sem Krisztustoli meghívattalása , sem az Apostolság: mert lelke nem volt hajlandó az erényre. Pál éhséggel, Ínséggel naponként küzdvén, naponként számtalan csapásokat tűrvén,az erénynek egyenes utján járt: de Judás, ki korábban volt meghíva, ki ama’ menyei bölcseségbe beavattatott, ki ama szent és fölséges vacsorában is részesült, ki annyi kegyelmet nyert, hogy fekélyeseket tisztogathatott, tisztátlan lelkeket kiűzhetett,, noha számtalan beszédeket hallott a’ szegénységről, noha annyi ideig követte Krisztust, noha a’ szegények' kincs-tára reá bízatott: mind e’ mellett Í3 tolvaj volt ; mind c’ mellett sem jobbult meg , noha Isten’ kegyének annyi példáit tapasztalta. Tudva volt ugyan Krisztus előtt mértéktelen pénzvágya: de nem büntette őtet meg; tudva volt előtte, hogy a’ pénz szerzendi vesztét, ’s ezért bízta reá a’ szegények pénztárát : hogy pénz szomjának csila-