Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt
34 egy nyilvános, buja személyként becsteleníli, csigázza, száz meg száz gyötrelmekkel ’s veszélyekkel rakja meg azokat, kik neki tömjéneznek; ’s búr rémítő, búr fanyar, kegyetlen mord arcza, bár rettenetes, iszonyú, sőt farkas, ’s oroszlányénál is irtóztatóbb, inég is kívánatosnak, még is édesnek tetszik foglyainak; bár fegyvert, tőrt élesít naponként , bár iszonyúi ösvények’ széleihez viszen,búr számtalan gyötrelmét hálókat sző , még is boldogítónak látszik azoknak, kik neki hódolnak; valamint sárba, fertőbe a’ disznó, ganajba a’ féreg találja, gyönyöreit1 úgy e’ kincsvágytól elvakult is, sőt még nyomorultabb is, mert ez biidösb fertő, ’s nagyobb ocsmányságban fetreng ; és esztelenebb az oktalan állatnál is ; mert nem elég'hogy e’ nyavalyában süllődnek: de még jutalmat is várnak hasztalan. A’ sár, ’s fertő magába nem ronda, hanem csak a’ benne fetrengő állatot fertőzteti: úgy kell az emberről is Ítélni. 7. De még'segíthetni azon, ki e’ nyavalyába sínlő- dik, ha figyelmez, ha meghallgatja ’s követi tanácsomat bizonyára megmenekszik tőle. Az esztelen állatot ugyan, mivel józan ész’ hijjával van, meg nem tartóztathatjuk a’ fertőtől, de kiszabadíthatni az embert, mint szelídebb természetű ’s okos állatot. Mi végből keresed tehat olly mohólag a’ kincseket ? talán azon gyöuyörökért, mellyek az étkek ’s italokból erednek? tán azoknak dicséretük ’s tiszteletükért, kik kincseidért hódolnak?tán hogy elleneiden, kik megsértettek, magad megboszúlhasd? tán, hogy kiki rettegjen előtted ? más okot nem is gondolhatok a’ gyönyöröknél, hízelkedésnél, hatalomnál , ’s boszúnál ; merta’ kincsek sem bölcsebbé, sem mértékletesbé, sem okosba, sem kegyesbe, sem ember szeretőbbé, sem haragod ’s hasad’ urává, sem testi gyönyörökön győzővé nem tesznek, szóval nem gyulasztnak kebledben mértékletet, nem alázatosságot, nem az erénynek más mi nemét; az előhozott okok tehát sokkal csekélyebbek, mint sem hogy a’ kincsvágyra méltán unszoljanak. A’ kincsek távol lé-