Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
320 nyítanak, egyebet mint : hogy az ember egy megfejthetetlen aenigma, egy tekervényes labyrinth, középpontja a’ végnélküli kétsgéek es ellenkezések’ öszszefolyásának, kinek e’ földön nem marad föl egyéb a’ mit tehetne —■ mint, hogy a’ dolgok ’s idők’ folyásait a’ legbölcsebben mérséklő Gondviseléshez teljes szívéből fohászkodván kérje a’ jó Istent, küldje azt, kit küldeni akar, — kit Socrates oily forrón óhajtott mondván : o bár jöjjön, ki szórja szét e felleget $ ki minket Isten és ember iránti kötelességinkre megtanítson. — O! föld: messze terjedő tartományaidnak nem volt egykor egy állás — pontjá is, mellyből a’ szegény halandó Istenei’ valóságos lakhelyét —- az rigaz olympust-megláthatta volna .... de a1 mennyei jótévó' atya, ki egyiránt hoza föl napját a’ jókra és gonoszokra, ’s úgy élteti égi harmatjával az igaztalanokat , mint az igazakat, — véghetetlen bölcsességű ’s jó- ságii gondviselésénél fogva, szánakozék a’ szerencsétlenség felett, ’s minekutánna eleitől fogva hoszú századokon keresztül a’ próféták által többször szólott volna hozzánk , végtére maga egyetlen egy fiában szólamlott-meg, hogy eloszlatván a’ seLétséget és babonaságot, minket újra magához hódítson, ’s mindegyik, ki az ő akaratját teljesíti, megismerje, ha valljon az ő fia önmagától szólott-e, vagy pedig tanítása isteni tanítás volt. — ! •
