Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

A' természeti religio' fogyatkozásai

314

is megvalottak, hogy. t. mi ezen roszszal születünk e’ világra. A’ Természet, úgymond Cicero a) az embert nem mint tulajdon, de mint mostoha anya töredékeny mezítelen ’s beteges testtel, ’s egy viszontagságok közt csügge- dező, a’ félelmek ellen alacsony, a’ munkára gyarló, a’ fajtalanságokra pedig hajlandó lélekkel szülé a’ világra ; mellyben mégis észre lehessen venni bizonyos eltemetett mintegy isteni szikráját az elmének, ’s okosságnak.“ Ügy szinte Plutarchus b) A’ végzés szabta gonosz, úgymond , minden dolgainkat már akkor megmérgesíti, mi- dó'n születünk. Maguk a’ magvak, mivel a’ halandóságból ki nem vétetnek, egy részét ezen gonosznak természe- tökben hordják, honnan a’ feslett elme, a’ betegségek, ’s más az emberiséget üldöző számtalan bajok veszik ere- detöket“. Seneca pedig határozottan kimondja c) „Minek csaljuk meg magunkat, — nem kívüli a’ mi bajunk, magunkban hordjuk azt, a’mi belső részeinkben fekszik. A’ jó elme senkit sem száll meg előbb, mintsem a’ rósz által mindnyáján meglepetve vagyunk“. —

Mind ezekből kitetszik, hogy a’ minket boldogtala- nító rosznak alapját-magában az emberben kell keresni, egyszersmind bizonyos, hogy ezen bomlott állapotban ki nem jöheténk az alkotó kezeiből, hogy eredeti természetünk nem lehet az, méllyet most bírunk, hogy valaminek történni kellett, minek következésében mi ezen siralmas állapotba juttattunk, ’s előbbeni jó természetünk meg- vesztegetődött. Mert a’ mint Pascal irja cl) az ember érzi magában egy boldog állapotnak, mellyből kiesett, maradványát, mert, ha soha ki nem esett volna, az igazságot és boldogságot bizonyosan bírna - ha pedig soha

а) L. 3* de republics.

б) In Consolatione Appolonium. c) Ep. 30.

rl) Lásd Gondolgainak S-ik és 21-ik résiét.