Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
310 természet’ szépségétől. Kedvesen szélyed el a’ völgyen a’ szellő’ lassú fuvalma szelíd rezgésével bájolón emelinti a’ virágok’ fejeiket. Oldalt mellette fut a’ komoly erdők szelíd csergetege : még az alatt, a’ zöld halmok után változó fény között elbukik a’ nap. Lassankint kihaló világa még egy ideig mintegy búcsúzva pihen a’ kékellő távol’ felhők’ ölelte szikláin ? A’ pásztori sípok folköltik a’ setét hegyek’ visszhangjait. Az alkonyodás növeszti a’ csendet, az eget tündöklő világos pontok borítják el, most egy új fény fölszállani siet, dísze a’ fátyolos éjnek, egy szelíd sáppodozva ragyogó tünemény az ég’ ékes leánya a’ büszke hold. Föltünését mosolygással köszöntik a’ hegyek’ zöldellő tetői. — Csattogva repülnek elő az ölyvek a’ szirtek’ odvaiból. Csendes enyelgve játszának a’ fürge halak a’ virágos partú csermely’ habjaiban. Minden perczenet új díszt ád a’ természet’ szépségének. — Az éjszaka’ eme tündér csendjében a’ teremtmények’ halk szunnyadozása akaratunk ellen megragadja a’ szivet, édes könnyeket hoz föl szemeinkre, mellyek egy hervadozó erdei virágszál’ fonnyadó ékeire ömlenek el. — Milly elragadtatást nem öntenek lelkűnkbe ezen egymásból folyó érzékeink elébe egyszere tett képek ?------De ez még nem elég. Az éj lassanként elmerül. A’ napot új dicsőségben látjuk fölemelkedni a’ tárnádat’ orma megett. Langyos szellők játszanak a’ lombos ágak között. A’ levegő eltelik a’ bimbóból fakodó virágok’ illatjával. A’ fák rezgetik leveleiket, a’ folyók’ partjai hangzanak a’ madarak’ csevegésétől, minden újá születik, hogy szebb legyen. Minden, a’ mit lát, minden, a’ mit hall, gyönyörűségre ragadja az embert, ’s úgy látszik, hogy ő ezekben a’ szerencsés pillantatokban elálmélkodva maga lakhelyén , bámulva ’s örvendve léteién, csak azért bír elmével, hogy megismerje boldogságát, szívvel, hogy óhajtsa ’s lélekkel, hogy érezze azt. — íme a’ természet boldogságot lehel, ’s nem nagyobb lesz az ember fájdalma, ha megtudja, hogy azon ok, melly azt összetiporja, önmagában van ?
