Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Ismertetése a' nevezetesebb religiói néptévelygéseknek (Linczi havi irat után)
169 embereket, kiket külső tisztelet]elekkel, udvarlásokkal, és hajlougásokkal szoktunk tisztelni. Az Istent tisztelni teszen azon fönséges képzeleteket, mellyeket az isteni tökéletességekről birunk, cselekedetekben kijelenteni; az Istennek tiszteletét előmozdítani tészen, azon fönséges képzeteket másokkal is közölni. Ezen isteni tiszteletnek ollyan tettek által kell bebizonyúlnia, mellyeknek rúgó- ji ama fönséges képzetek, egy ájtatos, feddhetetlen életmód, felebarátunknak a’ jóra való oktatása ’s serkentése, és olly rendelések által, mellyek a’ jámborságot, és er- kölcsiséget elősegítik. Igaz ájtatosság ’s jó szív nélkül a’ tisztelet külső jeleinek semmi érdemük sincsen az Istennél, ezek az isteni tiszteletet csak akkor segítik elő, ha felebarátinkban religiói erkölcsi érzéseket ’s szent föltételeket gerjesztenek. Mind e’ mellett az uralkodó gondolkodás módot, ’s az idő’ szellemét kell szem előtt tartani. Nem különben azt is hiszi a’ köznép, hogy az Istennek szolgálni annyit teszen, mint csupán csak közvetet- lenűl az isteni tiszteletet gyakorolni, imádkozni, elmélkedni , a’ szentségekkel élni, magát magányba megvonni, ’s megtagadni ’s a’t. ; arra pedig, hogy mind ebből micsoda lelki haszon háromlik rá, mit sem ügyel. Így némellyek egy henye ’s munkállan életet választanak, hogy az Istennek jobban szolgálhassanak, ’s lelki boldogságukat eszközölhessék, mások, az úgy nevezett dolgos emberek, tűnődnek, hogy nincsen idejök az Istennek szolgálni. A’ sz. írás ezek ellen azt tanítja, hogy az Istennek akkor szolgál leginkább mindenki, ha kötelességeit Isten’ akaratjáért szorgalmasan teljesíti, ha tehetsége vagy alkalmatossága szerint jól cselekszik, ’s magát minden vétkes vágytól menten tartja. (Jak, 1. 27.) Az imádságra nézve átalános tévelygések ezek : 1) Sokan azt vélik, mintha még csak imádság által kellene az Istent megengesztelni. Innen vagyon ezen közmondás : ha a’ kérés az Istent megengeszteli, miért nem engesztelné meg az embert? Ez onnan vagyon, mivel az
