Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Ismertetése a' nevezetesebb religiói néptévelygéseknek (Linczi havi irat után)

166

által gyakoroltassák; hogy ama rendkívüli tettek: az öntagadás, elmélkedések, buzgó gerjedelmek ’s a’ t. az erénynek csali eszközei, nem pedig maga az erény; hogy a’ keresztényi erény, tökéletesség, szentség mindenkinek rendeltetése ’s a’ t.

Szinte olly hibás képzetekre akadunk a’ bűnre nézve is. Csak azon külső tettet tartják bűnnek, melly a’ törvénynyel ellenkezik, mit sem gondolván azzal, ha tele is a’ szív álnoksággal, gyűlölséggel és tisztátalan vágyakkal, csak ezek külső tettekké ne olvadjanak. A’ bűn’ nagyságát csak külső következményekből ítélik, nem tekintve a’ személyes körülményekre, a’ rósz szándékra, a’ nagyobb vagy kisebb szabadságra ’s a t. Áz evan- geliom ellenkezőt tanít, hogy a’ szívben lakik a’ vétek Máté 15, 18—20; hogy mitsem használ külsőkép igaznak lenni, ha az embert a’ lelkiisméret képmutatásról

vádolja. Máté 23, 25—28; hogy, a’ ki egy nőt látván azt megkívánja, már megtörte a’ házasság’ szentségét, Máté 4, 28.

Sokan, midőn hallják , hogy a’ bűn Istennek meg- bántása, azt vélik, mintha az Istenre valósággal sérelem férne, mintha ő is haragra és boszúra gyúlna, nem különben mint az ember, mikor megsértetik. Ez valóban hibás ’s az Istenre nézve méltatlan képzet. Ezen értelemben az Isten soha sem bántódik-meg. Ezen kifejezés: a’bűn az Istennek megbántása , ránk nézve Istentőli függésünknek, irántai háladatosságunknak, és alávetésünknek fölbomlását jelenti ; az Istenre nézve pedig az ő szentségét, ’s igazságát fejezi ki, mellynél fogva a’ vétket utálja ’s bünteti. A’ köznép legkönnyebben megérti eme magyarázást : az Istent megbántani annyit tészen, mint Istennek engedetlenkedni, az ő kedvetlenségét ’s büntetését meg- érdemleni.

A’ lelkiisméretet tekintvén tapasztaljuk, hogy némellyel?: vétkés lelkiisméretöket önként megtartják; és még is azt vélik, hogy ők épen nem vétkesek. így p-