Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
Szent malasztod’ fénysugara Földerítve szívemet Majd az erkölcs’ és tőkéiéi Bérczfokára fölvezet. Szent Neved’ dicsőn nevezni, Nincs e’ földön édesebb; ’S azt homályosítva látni, Nem lehet keservesebb. A’ bűnbe visszaeső. Gyenge volt szívem — ’s e’ te3t csak Romladékony sár-alak — Karjaid’ kitártad Isten! ’S én megint elhagytalak. A’ szerencse vett ölére* ’S kéjmámorba ringatott; Megvetettem szent malasztod’, Melly nekem békét hozott. Most a’ szív tavasz - derültét Durva tél borítja-el, Szunnyadó vágyim’ hatalma Újra kínzó harczra kel. ’S ott a’ bánat’ óriása Almiból fölébredez, Vérzik a’ kebel, sehol sem Lelhet írt keservihez. Arczomon köny-zdpor ömlik, Nincs mi azt letörlené, A’ kegyelmes bün-boc3ánat’ Szent hatalma — Istené.
/
