Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Előszó

E 1 ő s z ó.

Haladiai a’ kor’ józan szellemével minden ember kötelessége; a’ gondolkozás eme fogadalmában megállapodni akarni annyi, mint személyét ’s tehetségeit hatásnélküliekké tenni ; mit a’ sz. Atya is ei'ősít mondván: „ki magát előre haladottnak véli, ’s megállapodik hátramaradt, másokat utó nem érhet.“ Ha ez minden emberre alkalmazható, annál inkább ránk, kik „példái lévén a’ nyájnak szívből,“ az Úr’ szőlőjébeni munkálódásra meghivattunk. Ez okból mi is fái'adhatlan tanítóink’ ’s atyai főkormányzónk’ útmutatása szerint a’ haladás’ tanítványivá avattatván, példájukhoz híven ragaszkodva, lépteinket a’ kitűzött pályafőnek irányozni igyekeztünk; bár gyönge erővel de sokat akaró, *s tiszta szándékkal; mi annál édesebben esett: mivel amaz önérzéssn kivül, hogy hivatásunk’ körét tehetségünkhöz képest fölfogtuk , kettős tartozást reméllettiink lefizetni ; t. i. az emberi nemet annyira boldogító isteni Religi- ónk iránti tiszteletünk’,’s ragaszkodásunk’jelét adni , ’s a’ minket édesdeden ápoló szeretett hazánknak tartozó adónkból valamit leróni óhajtván;’ s e’ két kötelességet honunk’ édes nyelvén teljesítjük. Szent és fölséges e’ kötelesség, mellynek csak egy részét is betölteni, illy gyönge erőknek nagy föladat; de bár milly csekély értékűek legyenek, bár