Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
67 után, jó Istenéhez egy imádságot ismétel. Mért rebegi annyi szeretettel és tisztasággal a’ föld’ angyala azon fő lénynek nevét, kit nem ismer ? És ki kételkedhetne, az új szülött látásakor, az Isten*- jelenlétéről ezen kis teremtményben ? lm’ egy, kit dajkája karjain hordoz. Mit mondott, mi annyi örömet okoz ezen tisztes ősznek, ezen teljes embernek, ezen ifjúasz- szonynak? Két vagy három félig kiejtett és senkitől sem értett hang, ’s im’ látni eszes lényeket örömüktől elragadtatva, az ős apától, ki a’ világ’ minden dolgait érti, egész az ifjú anyáig, ki még ezeket nem tudja. Ki adta tehát ezen hatalmat az emberi hangnak? Mért indít-meg olly hatalmasan az emberi szónak hangja? Az, mi itt hódít, egy titok, melly magasabb okokból foly, mint azon érdek, melly a’ gyermek’ ezen korához köt, valami sugallja nekünk, hogy ezen homályos szavak egy halhalálán gondolat’_ rebegései. V. Fej ezé t» Az istentagadásnab veszedelme és haszontalanságct. Az istentagadóknak két különböző neme Vagyon; az elsők elveikhez ragászkodólag, akadozás nélkül kinyilatkoztatják hogy nincs Isten, nincs lélek, nincs lényegeskülönbözés a’jó és rósz között, hogy a’ világ leger ősbek és legügyesbek’ tulajdona, ’s a’ t. ezek, ha szőr nyűk is; legalább] Őszinték. A’ másikok, az istentagadás’ becsületes emberei hittelenség* képmutatói, utálatos emberek , ezerszer veszedelmesbek az előbbieknél, kik rendszerük’ föltartásáért, színezett szelídséggel minden kicsapongásokra hajlangók lennének. Ezen emberek állítják, hogy az istentagadás sem a’ boldogságot, sem az erényt, sem az igazságos fólsö- séget ez életben nem dúlja—föl 9 és hogy nincs olly állapot, mellyben hitlennck, vagy vallásosnak lenni egyenlőn hasznos ne volna ; ez az, mit fontolóra venni szükséges5 *