Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
csúszó férgek, és legmagasb hegyek, az éjszaki tájakon úsznak a’ hatalmas czettek, ’s ott szemléltetnek az iszonyú hinárok ’s óriási fenyők. Ha mind az anyagnak kö- vetkezete, hasonlítsuk össze az elemeket : a’ nap erejét,— a’ hideg’ és meleg’, — a’ szárazság’ és nedvesség’ eredményét: mért tesz csupán az ember az általános szabályból kivételt ? Mért nem szélesül erkölcsi és anyagi tehetsége az elefántéval az egyenlítő, ’s a’ czettével a’ föld-sark alatt. Honnan ered, hogy még az egész természet a’ szé- szélesség által változik, az ember maga változatlanul marad? Talán mint az ökröt minden táj’ állatának fogjuk tartani? De az ökör minden éghajlat’ alatt megtartja ösztönét, ’s az emberben ehhez nagyon különbözőt tapasztalunk. Távol a’ lények’ általános szabályát követni, távol ott erősödnie, hol az anyag cselekvőbbnek tartatik, az ember ellenkezőleg gyöngül az őt környező állat’ növéséhez képest. Az Indiai, Peruviai és Szerecsen, a’ Déli, az Eskimo, é3 Laponiai, az éjszaki égöv alatt efenek bizonyítványa. ’S a’ mi több, Amerika, hol az iszapnak vízzel vegyülte, a’ tenyészetnek az ifjú föld’ erejét és bujaságát adja, az emberi nemnek veszedelmes, ámbár veszedelme mindennap kisebbül, az anyagi elv’ gyöngülése miatt. Az ember csak azon tájakon egész vidorságu, hol a’ kevesbbé élénk elemek szabadabb röptöt engednek a’ gondolatnak, úgy szólván levetkőzve földi ruháiból, egy mozgásában, egy tehetségében sem akadályoztatik. Kell tehát a’ szenvedő természettel valami ellenkezőt elismernünk, ’s ezen valami — halhatatlan lelkünk. Az anyag minden hatásaival ellenkezünk, beteg és lankadt, ha általa nagyon érintetik. A’ lélek lankadás maga után vonja szükségképen a’ test’ gyöngeségét ; a’ test, melly magán véve, a’ nap’ tűzétül gyarapult volna, a’ lélek’ lankadtsá- ga által erejét veszti. — Ha valaki ellenkezőleg állítaná, hogy a’ test nem tudván elszenvedni a’ hideg - és melegnek túlságat, megrontja a’ lelket, önmaga megromol5 65