Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
52 zonyítványát lehet képzelni; csak érleni kell egymást. Minden katolikus papnak kellett IVik Henriknek mondani , hogy nem lehet egykedvűleg vagy protestánsnak maradni, vagy a’ régi hitet elfogadni. Az igazság egy. IVik Henrik csak annyiban üdvözölhetett volna a’ protestáns egyházban, mennyiben a’ hibákat azon jó szándékkal vallotta, mclly az Isten előtti mentésre szükséges, ’s bizonyára itt nem volt azon eset, ’s igy nem tartozik azon kivételhez mellyről előbb szólottunk. Valóban minden oda üt ki, megtudni, hogy a’ kato- lika Anyaszentegyház az igazi-e, mert, ha az, lehetlen, hogy máskép tanítson, és máskép viselje magát, mint cselekszik ; akkor nyilvánan kell kihirdetnie, hogy az igaz hit, igaz szentségek, igaz pásztorkodás csupán az ő birtokában vagyon, és hogy szemei előtt azoknál, kik keblén kívül vannak, csak jó szándékbeli csalódások menthetők. Elkeli ismerni a’protestánsoknak, hogy mindenkinek kötelessége az igazságot szeretni, azt keresni, elfogadni* 's érette mindent föláldozni ; hogy valamint ártatlan, úgy bűnös hibák is vannak ; és hogy ;r könyelműség, gondatlanság, és szenvedélyek’ csalódásai, nem jó szándékból származók. A’ katolikus a’protestánsokról (de egyedül némi tekintetben) úgy vélekedik, mint magok a’ protestánsok a’ hitlenekről vélekednek. Ha mondjuk: az Anyaszentegyházon kívül nincs üdvösség, nem mondja-e a’ protestáns: Jézus Krisztus iránti hiten kívül nincs üdvösség. Ha kérdi tőlünk, mit tartunk az eretnekek’ üdvösségéről, kérdeni fogjük tőle, mit vél a’ mahomedanus üdvösségéről ? Nem tiltja-e ki az angol egyház 39 czikjeinek 19ben azokat az örök boldogságból, kik Jézus Krisztusban nem hisznek ? Nagy ünepeken nálok szent Athanasius’ hitvallása ol-
