Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
39 kép a’ hibának kútfői: hogy nem kell össze keverni ezen hamis bátorságot, mellyel magunkat megcsaljuk, azon egyenességgel, és öszintességgel melly az Isten előtt megigazol. A’ csalódás nem jó-szándék; igen sokszor olly tudatlanság az, mellyet az ember nem vet magának szemére , ’s melly még sem kevéssé bűnös. Adhatunk-e bizonyságot, hogy szeretjük az igazságot, hogy a’ megis- ismerhetéséhez vezető eszközöket fölkeressük, hogy világossága’ közölhetésének nem emeltünk akadályokat ? Ezt szükség előbb tudnunk. És még sem lehetünk gondatlanok azoknak sorsuk iránt, kik tévedésben vannak, ’s nem akasztbatjuk-meg buzgóságunkat, őket az egységhez visz- sza vezetni. Távol legyen tőlünk azon egykedvűség, melly a’ hazugságot egy fokra emeli az igazsággal ’s melly a’ bűn’, és erény’ hasonló tiszteletével végződik. Mindent egybe foglalván : Az Anyaszentegyházon kívül nincs üdvösség ; az igaz ; de minden közönségnek keresztelt gyermekei az Anyaszentegyházhoz tartoznak, ’s a’ korosak sem szüntek-meg az Anyaszentegyházhoz tartozni, kik jó szándékból csalódnak; és ha csak roszaka- ratjokról, és cselekedéseikről felelősek: hol az igaztalan- ság ? hol a’ kegyetlenség ? Térjünk a’ harmadik kérdéshez. „Mit kell hinnünk azoknak sorsáról, kik a’ nyilatkozás’ ismerete nélkül meghalnak 1'c Mentsen Isten Szeretteim! hogy a’ keresztény tanítás’ nagyobb hihetése miatt azt elgyöngítenők ; távol hegyenek tölünk azon méltatlan a’ religiónak mindég ismeretlen kímélések ; az sem nem tudja természetesíteni titkait, az ész’ gőgjének hizelkedése, sem szelídíteni erkölcsösségét a’ gyönge, és romlott sziveknek tetszhetése végett. — Az Anyaszentegyház nem általános mester, hanem a’ kinyilatkozás’ föntartója, ha szokása változik, tanítása soha sem, lehetlen neki a’ hazugsággal frigyet kötni, politikája az igazság: és mivel mi sem erősb az igazságnál, és ennél mi sem utálalosb a’ szenvedélyeknek,