Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

17

Ugyan egy tehát az Isten’ fi ja mind a két természetben, ki saját természetét einem veszti miénket fölvé- vénj ki embert emberben újítván magában változhatatlan marad. Ez által sem atyjával közös istensége legkevésbé nem csonkáit mindenhatóságában ; sem isteni mivolta nem sérült szolga’ képében ; minthogy azon legfőbb, ’s örök valóság, melly magát az emberi nem’ üdvösségéért hozzánk lealázta, bennünket dicsőségébe áthelyezvén, ugyan az maradt, mi annak előtte volt. Midőn tehát az Isten’ egyetlen egy szülöttje magát atyjánál már kisebbnek, már ismét vele egyenlőnek vallja, ki tünteti magában mind a’ két természetnek valódiságát, úgy hogy az emberit bizonyítná a’ kisebbség, az istenit az egyenlőség.

II. Fejezet.

Ennél fogva a’ testi születés az Isten’ fijának fölsé- gét, sem nem kisebbítette, sem nem nagyobbította, kinek t. i. mint változhatatlan valóságnak a’kisebbedés, vagy nagyobbodás sajátja nem lehet. Ugyan is eme szavak: „És az ige testté lön“ nem az igének, az az isteni természetnek testté változását, hanem a’ testnek, az az : az egész embernek az igével személybéli egyesítését (személybeli egyeségbe léptét) jelentik; melly emberi testtel, a’ mindenkor szűz anyának méhében sz. lélektől fogantatott Isten’ fija olly elválhatatlanúl egyesül, hogy ki az Atyától minden idő előtt származott, az időben egy szűztől születnék. Hogyan is szabadulhatunk-föl máskép az örök halál’ bilincseiből, ha csak ő hozzánk le nem alázza magát Oaz örökké mindenható! Tehát a’ mi Urunk Jézus Krisztus , ki igaz emberi testet öltvén-föl, ki-nem vetkőzött valódi istenségéből, magában az újra születésnek alapját megvetette, ’s hogy egyszersmind a’ testi születésnek, mocskát letörölvén, a’ lelkikép’ újra születendőknek, „kik“ az irás bizonysága szerint, „sem vérből, sem a’

testnek akaratjából, sem a’ férfiúnak akaratjából, hanem

‘y