Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
225 szerit végre térden csúszni a’ kereszthez ; hanem kik már éltök’ legszebb éveiben, midőn fiatalság’, egészség’, ’8 lét* érzése, szinte halhatlanság’ előörömeivel tölti-be őket; ha már akkor — mondom — önkényt, szeretetből, a’ legfőbb Jóhoz emelték-fól lelkeket, a’Legtökéletesebbhez, — ha nem csak közel veszély inditá őket Isten’ imádására ! hanem miuden nemesb és szebb gerjedelem, ’s azon ki nem magyarázható belső aggódás, mellyet minden tiszta szívű ember érez magában, halhatatlan részének minden alacsony, ’s ocsmány indulatoktól megszabadítása végett“ a). — Megjelenik itt neked Illés próféta is, ’s tüzes buzgósággal szól hozzád, mind egykor az Israel’ fiaihoz. „Meddig tántorogsz még két felé ? Ha az Úr a’ te Istened, kövesd őt; ha pedig Bál, kövesd azt“ b). Nem fog nyugodni, mig nem szent tüzet kérvén az égből, a’ bűnöket benned, mellyekhez mint meg annyi bálványokhoz elhajolsz, meg nem emészti, ’s szívedet az egy igaz Isten’ szeretetére gyúlasztja. Boldog illy magány, hol Isten a’ töredelmes lélekkel szembe jő, hol bünbánatra, megtérésre szándék fogantatik, — a’ bűnös igazzá változik ! Ez a’ hegyeken található , lelket emelő látás volt az, melly olly sok nagy lelkeket, az első keresztény világ’szent remetéit : Pált, Antalt, Hiláriont, minden földi dolog fölött fölemelte, a’ mi nékiek a’ természet’ ezen néző helyein való mulatóst, — hol a’ Mindenható’ nagysága olly érezhetőleg szól a’ szívhez ; — úgy meg édesitt, hogy olt 60 , 70 , vagy 100 esztendőket is Teremtőjökkel kedves társalkodásban töltöttek, örök dolgokról szi- vök’ boldog békességében elmélkedtek , ’s mennyei szeretettel munkálódtak saját, és embertársaik’ üdvökre. Itt egy kőszirt’ sötétes üregében, de a’ mellyet a’ sz. férfinak gyakori, sőt szüntelen égő fohászai, lelkes könyörgései templommá varázsoltak, — itt kérdezte az egészen a) Gr. Széchenyi István. b) 3 Kir. XVIII. 21. 15
