Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

216

egy befödött kocsiban ragadtatott-el ;az ót bámuló sokaság elől régen kiválasztott magányába Salonaba, (Dal- matiaban) hol még kilencz esztendőket élt. Tudomá- mányokugyan nem édesíthettékegyedülségét, mert azoknak kedvellőjök nem volt, hanem kedves mulatságot talált az élet’ természetes, és legártatlanabb örömeiben. Olly pompás, és nagy palotát épített ott, hogy ennek omladékai mais csudálandók. Idejét kert-miveléssel plán- tálgatással tölté. Megjegyzésre méltók szavai, mellyeket hajdan igazgató társának Maximiannak, kinek vele együtt el kelle hagyni az országlást, ’s ki őt mindig ösztönözé, hogy venné-föl újra a’ császári méltóságot, mosolygó saj- nálkodással, és nagy lelki megelégedéssel felelt: „ha megmutathatnám— mond Diocletianus — neked mind azt a’ zöldséget, mit saját kezeimmel plántáltam Salonában ; bizonyosan nem kényszerűnél többet arra, hogy illyen szerencsét a’ thronusért oda - adjak.“ — V-dik Károly császár a’ leghatalmasabb monarcha, fél százados ország- lása után spanyol országban, egy kies völgyben általa építetett sz. Justus’ klastromában keresett nyugodalmat hosszas, és nyugtalan uralkodásának fáradtságaiból. Prus - szia’ királya, ki az előtt csekély, és tekintet nélkül homályban ült, Borussziát annyira emelte, hogy Europa, első rangú statusai közé iktattatnék — ki egy győzedelmes ütközet után, megilletődve kiáltott—Föl : quand finiront mes tourments!—„mikor lesz vége kínjaimnak!“ mint egy Hercules, elvégzett munkái után Sanssouci-ban nyugodta-ki magát hadakozásban töltött országlásától. — Mind ezek a’ példák, ’s történetek mit mutatnak egyebet , hanem hogy a’ magány, és nyugalom- vágy fölöttébb természeti indulat bennünk, hogy a’ koronát is képesek voltak a’ fejedelmek odaengedni a’ nyugalomért- ’s hogy a’ jól használt mágányban könnyen megveti a’ nagy lélek mind azt, mit a’ világ bálványként tisztel és szeret? Több közelebbi okok is indítnak valakit a’ magánosságra, de a’ mellyeket a’ már említett tá-