Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
211 VU. Ha pedig valaki előtt mindezek kicsinyeknek tetszenek', talán ez nagyobb, ’s meggyőzőbb lesz rá nézve, hogy a* magánosság az itt uralkodó csendességgel együtt sok derék gondolatoknak volt szülő-anyja.Semmi semkivánja annyira a’csendességet, mint-a’;lélek’ munkássága. Csak a’ megháborító tárgyaktól, zörgésektől elszakasztott lélek tud akadály nélkül munkálodni, tisztán látni, magosra emelkedni. A’ tudományok, mesterségek nem a’ magánosságban születnek ’s födöztetnek-e íbl, mellyeket a’ társaság ápol, kimivel, kiterjeszt ugyan; de viszont mikor itt megvettetnek, vagy a’ durva, ’s azokat becsülni nem tudó vadság által onnét kifizettetnek ; nem a’ magánosságban találnak-e védelmet, a’ végveszélytől megmentét? Hát a’ könyvek, ezek a’ tudományom’, és mesterségek’ rakhelyei, az emberiségnek ősz mesterei, mellyek a’ hajdankor nevezetes dolgait annyi századokon keresztül tartotlák-fönt ekkoráig, mellyek nélkül a’ távol eső múltakban olly gyámoltalanok volnánk, mint a’ tévedt idegen az éjjeli setétség kormában, mellyek nélkül a’ tudatlanság’ örökös homálya takarná-el tőlünk a’ régiség’ minden bölcseségét; a’ könyvek mondom, hol készültek, ’s készülnek még ma is, hanem ha a’ magánósságban? Hol lettek olly nagyokká a’ legnagyobb philosophusok, ’s a’ status’ emberei? Plátó könyveit Dionisius’ társaságában irá-e, vagy Aristoteles az övéit a’ Macedóniai király’ udvari tisztjei között? Mind ezek a’ magány’ csendességét keresték. Leibnitz a’ nyaral hannoverai kertjében töltötte, Aulus Gellius az attikai mezőségen irta az „attikai éjszakákról“ nevezett könyvét. Még azok a’ szerencsétlenek is, kik a’ magány ellen valamit írtak, nem egyébütt, mint a’ magányban írhattak, ennek hasznával élvén, akárták hasznait megtagadni, de nem vették észre, 14 *
