Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

164

mellyeket csak a’ stoica apathia’szigort! parancsai ellenezhetnek; Maga a’ természet készített enyhítő szereket a bánotos sziveknek, ezeket fölkeresni, használni nem csak szabad, sőt kötelesség. Hanem azt sem lehet eltitkolni, hogy csak a’ méltatlan szenvedőknek van ezekhez igaz jogok; mert ezeknek bánatjuk valamint kivülök készült, úgy méltán keresnek kívülről gyógyszereket. Hiába nyúl hát ezekhez az, ki méltán szenved, kit a’ lélek’ büntető ereje ostoroz. Innét van, hogy az illyennek erőltetett jókedve , melly igen könnyen észrevehető, reménytelenül félbeszakad, — a’ fűszeres étkek, a’ lelkesítő italok Ízetlenekké válnak rá nézve, mert a’ gonosz’ tudása mérget csepegtet tálába, poharát ürömmel keseríti.

XV.

I

Nincs hát öröme a’ lélektől üldözöttnek a’ vigadók’ neszező mulatságaikban, nincs még meghittjeinek is nyájas társaságában; talán folleli azt ott, hol nincs ember körülötte — a’ magányban ; ’s a’ mit emberek köztt hasztalan keresett, azt vagy szobája’ falai közé zárkózva, — vagy magányos kertje, titkos szegletébe rejtezkedve, — vagy az emberektől egészen elhagyatott helyekre vonulva föltalálja egy maga? Mert lám a’ szerencsétlen bújik az emberek elől, hogy csak bajainak özönébe merülve szabadon fújja ki magát bánatjának mérge, •— a’ sérelmes szivű is könnyebben érzi magát, ha titkon zokogva sírással bá- natját kielégíthette. Kell hát valami bájoló erővel bírni a’ magánynak a’ szerencsétlenekre nézve! Nem illyenek- nek festésével telnek-e a’ románok, mellyek többnyire csak szerencsétleneket állítnak a’ leg szánakozásra méltóbb képekben élőnkbe — sőt nem nyujtanak-e példákat a’ tör- ténet-irások, az élet’mesterei? —Érzést indítva, szívet oktatva regélik amazok, miként keresték-föl a’ vadon erdők’ járatlan bérczei köztt, ama’ halmokkal körülfogott, ’s a’ koros tölgyfák’ terebélyes ágaival homalyosított völgyet