Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
160 nek lelke szíve irtózik, ’s ment; nem hogy vétkest hagyna gyanítni a’ pirulás itt, sőt inkább jónak szépnek tolmácsa, tanúja. A’ hasadó rózsát nem ékesíti jobban a’ bimbóját födő levél, mint a’ miilyen díszt önt ez arczára ifjúnak, leánynak. — Mint amazt tövisei, úgy őrzi a’ szemérem mind a’ két nem fiatalít. Dísztelen a’ rózsa levél nélkül, bitang lenne tövis nélkül, bájt, kellemet, vesztei emezzel az ifjxíság, ’s ajtót tár a’ vétkeknek az elvesztett szemérem. Mig ez birja a’ szivet — mivel mint a’ Bölcs szól *) ebből származnak az élet’ cselekedetei — tiszták addig az erkölcsök; mert a’tiszta forrásból tiszta viz ömle- dez; ellenben ha a’szemtelenség kiűzte ezt helyéből, vétkek fészkelnek a’ szívben, hogy gyakorta csirája is alig marad az előbbeni jónak, mint a’ melly őriztelen virágos kerten, ha egy helyen rést csinált a’ pajkosság, nem marad ott egy virág is. — Ne zavard hát össze, a’ mit könnyen megkülönböztethetsz, a’bűntől pirított szégyent, az ártatlanság’ szemérmével, melly mig védangyalkint leng az ifjúság fölött, addig virít tavasza, addig nyílnak virági, mihelyt pedig ez elszárnyalt mellőle, tavasza télre dűl, virágai kórókká válnak. Erről Valerius Maximus igy ir; Unde te virorum pariter ac faeniinarum praecipuum firmamentum , pudicitia invocem ? Sic enim prisca religione consectatos Nestae focos incolis, tu Capitolinae Iu- nonis pulvinaribus incubas—tuo praesidio puerilis aetatis insignia munita sunt, tui Numinis respectu sincerus juventutis fiospermanet, te custode matronalis stola censetur. Azt se ítéld kíméletlenül gonosznak, ki fél, ijed, retteg. Testvér az előbbivel a’ félénkség, a’ gyenge szívnek tulajdona, az éretlen idő’ hibája, az érett kor’hasznos fenyítéke. Gyenge szivüek bár semmi rosszat nem tetteit * könnyen megrezzennek ott is, hol az erősbeket a’ jelen dolgok is alig illetik. Fél a’ gyermek mindentől, mivel gyakori tapasztalás által meg nem ismerkedett} ahhoz a’ *) Péhl. IV. 23.
