Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

I

zet pedig hiv tanúként idézi—elé» az elkövetett dolgokat- Tüstént kimondja az Ítéletet, a’ jóért jutalmat ad, mely- lyet senki tőle el nem vehet, — a’ gonoszért büntetést, mellytől semmi emberi mód fól nem szabadíthatja.

III.

Csak érezni lehet nem pedig elbeszélni, micsoda édes a’ léleknek hely behagy ása — annak tudása, hogy jól cselekedett ’s nem csak emberektől aratott dicséretet, hanem, ha mindjárt ez elmaradna is— mert gyakran nem követi a’ derék tetteket az érdemlett dicsőség —tulajdon lelke tanúbizonyságának örvendhet. Ebből a’ helybeha- gyásból, mint valami kittfőből — mennyi áldás patakzik jutalom gyanánt az emberre? Ebből ered ama belső békesség j meliyet a’ világ nem adhat; de el sem vehet, mellyet kincseken megszerezni nem lehet, meliyet semmi balszerencse föl nem dúl, az erőszak ki nem csikar. Ez önt tiszta örömet kebelünkbe, zavartalan csendességet in- dulatinkba, megelégedést szivünkbe, boldogságot életünkbe!— Derült homlokkal, vidám arczczal nézi az illyen a’ láthatáron pompájában emelkedő napot; de csendes lélekkel ’s a’ következő nyugalom’ előérzésével látja azt is, mint rejtőzik eme világosság’ csillaga a’ nyngoti hegyek’ ormai megé. Kedveli a’napot, — a’ dologra alkalmatos időt,— várja az éjszakát —mint megpihentetőt — örül szeme a’ világosságnak, nem borzad a’ setétségtől .* mert tudja, hogy a’ ki a’ nap terhét és hévségét hordozta, igaz munkában fárasztván inait, csendes nyugodalmat, megújító álmot várhat az éjszakától.

Ennek békességét, örömét semmi meg nem háborítja , semmi tőle el nem veszi. Nem a’ körülte létező dolgok adták néki örömét, nem valami magosabb emberi hatalomtól csúszva kikoldult kegyelem’ idétlen szüleménye egy illyennek békéje, — mert különben —a’ nagyok előtti kedvesség állhatatlanabb lévén a’ tavaszi hónál — ennek változtával emésztével oda lenne a’ békesség is;—

143