Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

125

juk hamvait a’ jótékony testi orvosnak, ki a’ mindent átölelő' emberszeretetet haláldúlta köriinkbehinteni képes volt: mennyivel több hódolat-’s hálával tartozunk a’ világ Megváltónak, ki hasonlithatlanul többet tett a’ gyónásnak, ezen mindnyájunk, minden lelki sebeink’ bizonyos gyógyszerének rendelése állal? És mi hogy fogadjuk, mennyire becsüljük ezen pártos fiai iránti határtalan kegyelmét?

Hah fájdalom! lcimondjam-e?— mi azt el-sem a- karjuk övének ismerni; sőt mint csalfa emberi koholmányt, melly már a’ jelenkor’ szellemével nem fér-meg, elvetjük a’ gyónást, az örök, és változhatlan erkölcsi törvénynyel, és üdvösségünkkel olly testvérileg rokonult gyónást! És ezt mi cselekszük, kik tanítványainak nevére méltatlanok, azt hitszegó'leg bitoroljuk, és fertó'ztetjiik. Hallatlan hálátlanság! hát lehet szív, melly illy jótékonysága’ egész értéke szerint föl sem fogható atyáskodás iránt érzéketlen tud maradni? De nem hiszem, te szenderegsz, te nem tudsz magadról, a’ világ szelleme ringat: szeren csétlen eszmélj csak föl, ’s kérd magadat: ha valljon viseled-e még Teremtőd’ képét, avagy magadat is nem tagadtad-e már el? nekem ugyan minden vadnál ön magad iránt kegyetlenebbnek látszol, de azért számot tartok rád is, hogy annál dicsőségesebb lcend majd halálos telepeden tettleges vallásod : minél vakmerőbben tapodod most ezen üdvösségedet biztosító kegyelmet.

Nem vakbuzgókodom, sőt nem is nagyítok, mert vannak Krisztus’ Egyházának is olly rothadt, és pöffesz- kedő tagjai, kik a’ gyónást csak merő egyházi fenyítékké alázván, azt tartják: hogy a’kor’ szellem változta val, a’ mivelődés’,’s fölvilágosodás’ nőttével, méltán veszti már a’ gyónás is divatját. De vigyázzanak, hogy el ne árulják hitüket, el ne árulják az erkölcsi törvényt, és evvel minden religiót, mert mint jól mondja Brenner „ez az ellankadt religio’ érzés’ és életnek bizonyos jelensége, és az olly embernyom, melly közel véli magát azon idő ponthoz , hol egy illyen intézet nélkül is el-