Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Rudnay Sándor' Kardinális' Primás' életirása

sietnek, hol hajdan szorgos nevendék vala, fáradhatlan

Kormányzójává;’ Boldogságos szűz czímzetü Apáttá, 1808. Esztergami Egyházi helytartóvá, Sasvári Főespe- reste, a’ Fő méltóságú Udvari Tanácshoz Tanácsnokká, ’s egyszersmind szent Tamási Pre'postá neveztetett.

Honnunk’ illy fe'nyes hivataljain’ izzadt fürtjei nyilvános tamíji voltak tikkadhatatlan fáradozásainak. Tetézett érdemeit említhetném itt, mellyek tisztes székeiben ragyogóvá tették, ha mindent magában nem foglalna az : hogy azok által Borsosait, és társait álmélkodásra, a’ Herczegi Prímást, Nagyainkat, sőt magát a’ koronás Fölséget figyelemre gerjesztvén, ő, mint ritka tulajdonú Férjfiú 1815-ben Erdélynek méltóságos, de gondal és fáradsággal teljes Püspöki székére magasztaltatok. 1816-ban szeme’ világától megfosztatott Atyával Andrással indúl elfogadni azon méltóságot, raellyet szeretete’ zálógáol nyújt neki a* nemzet’ Atyja. Keserű könnyek gördültek szeméből, midőn szeretteinek, ’s társainak vég-búcsút mondva, az édes Hont, mellynek ölében ápoltatott, maga után szemléli; de föl öl t v én k a r j á r a a’ hit’ paizsát, föl veszi az idvezség sisakját, föl emeli a’ lélek’kardját, ’s bátorítván magát, vigasztalva lép a’ kitárt pályára. A’ bölcs gondviselés vezérletté Erdélybe, mert 18Í7-ben száz meg annyi Familia’ életének mentője volt, számtalan hullott volna ekkor a’ nagy éhség miatt halál’ torkába , ha a’ kegyességnek, megyét nem szabott Fő Pásztor minden vallási tekintet nélkül nem fut vala segedelmükre, bj

bj Ű nem csak gabona tárait ürítette az éhezőkre,