Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Az Isteni gondviselés

176 zején repdesve napjaink mosolyogva jöttek mentek, gyakran ha egy lépést tettünk volna tovább, azon pil­lanatban ve'ge drága életünknek: midőn szinte men­nyei szózatot haliánk felénk repülve sugallni „ne menj tovább“ és meg áliánk. A’ zsenge kor’ eltűntével ifjúi hév melegítő daga­dó keblünket, fellengező reménnyel indulónk a’ vi­lágba, ’s képzelődések5 tündér országuk derité nap­jainkat örömre, kedves Tanítójink* fáradhatatlan szorgalmuk ápolgatott bennünket, mindent el követ­vén lelkünk’, és elménk’mivelésében ; ekkor a’ ki csapongó heves indulatok’ hullámaik hányszor teme­tik el örömeinket, szerencsénket, életünket, ha az Isteni hatalmas kéz föl tett szándékunktól nem tar­tóztat. Életünk5 serdülő korában, ha bús fejünk’ fö­lött szinte öszve csapnak is az Ínség5 ^rjai : az el hullott vér könnyekből is gyönyört támasztható Iste­ni igazgatás’ égi szárnyai gyakran föl kapnak ben­nünket , és egy nem várt boldogság’ kies ölébe visz­nek, a’ súlyos betegséget, melly sokáig sorvasztotta testünket, óhajtott egészség váltja föl, búval telt napjainkra az édes remény’ sugárai ragyognak, ’s ki- naink5 nagy halmára végre a’ tiszta örömérzés illato­zó rózsát ültet. A’ Barátság5 szent érzését oltotta kebelünkbe a’ mindenről gondoskodó természet, ez által a’ lángoló szeretet’ arany békóji, mellyeket gyönyör hordozni, szakadhatatlanúl csatolják öszve dobogó szívünket ro­kon szívvel, melly kapcsolat’ mennyei édessége fű­szerezi örömeinket, ’s búölelte homlokunkat vigság- ra deríti ; szóval az Isteni hatalom, és bölcseség éle­•>

Next

/
Thumbnails
Contents