Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)
Szent Hyeronimusnak Heliodor Püspökhez irt levele
147 potianusunkat Kristussal lenni, és a’ szentek' seregükben azt, a" mit köztünk a’ földön távólról becsülettel keresett , közelről látván mondani ,,a’ mint hallottuk, úgy láttuk is az Ur’ tökéletesse'geinek városában, a’ mi Istenünk’ városában:“ de mind e’ mellett annak távólléte’ kívánását nem bírhatjuk nem az ő% hanem a’ mi állapotunkat fájlalván. Mennyivel szerencsés’b ő: annyival inkább szenvedünk mi a’ fájdalomban, mivel illy nagy jó ne'l- kül szűkölködünk; Lazárt is, kinek föl támadását tudták húgai, siratták, Idvezitőnk is, hogy az ember’ igaz indulatjait ki fejezze, siratta azt, kit fül va- la támasztandó. Apostola is, — a’ ki mondta „akarok öszve omolni , ás Kristussal lenni“ máshol ,,nekem úgymond élni Kristus, meghalni nyereség“ — hálákat ad, hogy Epaphroditus halál* torkából neki vissza adatott, hogy szomorúságot szomorúságra ne halmozna, nem a’ hitetlenség’ félelmétől, hanem szeretet’ kívánságától ; mennyivel inkább te Bátya, és Püspök, az az: mind testben, mind lélekben Atya fájlalod őtet, föl fohászkodván „távol van jobbom, ’s tőlem mintegy el szakasztatott!“ De kérlek mérsékeld fájdalmadat, meg emlékezvén azon mondásról ,,ne fölöttébb valamit“ *s egy- kevéssé be kötvén sebedet, hallgasd dicséreteit annak, kinek erényében mindég örvendeztél, ne is fájlald, hogy illyent el vesztettél, hanem örvendj, hogy illyent bírtál, és valamint azok, kik rövid táblán a’földek’ fekvésüket rajzolják: úgy ezen kis könyvben tekintsd nem ki fejtve, hanem ábrázolva erényei’ jeleit, és fogadóéi tőlünk nem a’ tehetséget, hanem akaratot. — Az ékesen szólók’ szabályaik: a’ dicsérendőnek őseit, és ezek’ cselekedeteiket magasabbról származtatni, hogy igy végre lép csőnként a’ szó a’ dicsérendőre jöjjön: hogy tudniillik az ősi, és atyai erényekkel jelesebb légyen, ’s vagy a’ jóktól el nem korcsosodni , vagy a’ középszerűeket ékesíteni látszassék. En a’ test’javait, amilyeket ő is mindég meg vetett, a’ lélek’ dicséreteibe i lueg nem kívánom, nem is kérkedem nemzetiéit» *
