Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Szent Hyeronimusnak Heliodor Püspökhez irt levele

143 édesebb sző? bámul lelkem, reszket kezem, homá- lyosodnak szemeim, selypeg nyelvem, — akár mit mondjak, mivel ő nem hallja, szótalannak látszik, maga az Írásmód mintha erezne és a’viaszk szomorú, vagy rozsdával, vagy penésszel szeplősítetik, vala­hányszor szókra fakadni, és sir hantja fölött ezen sir- vers’ virágait hinteni kívánom : annyiszor könnyekkel áradoznak szemeim,ésfájdalinani megújulván egészen temetésben vagyok. Egykor szokás volt, hogy az el­hunyt szülők’ hidegűlt tetemeik fölött halotti be­szédben szent ereklyén a’magzatok dicséretet zeng­jenek, gyászos versekként siralomra, és jajgatásra fakaszszák a’ hallgatók’ sziveiket : de ime rajtunk a’ dolgok’ rendjük megváltozott, nyomorúságun­kon maga a’ természet elvesztette jogját; a’ mit az ifjúnak kellett volna megtenni az öregek’ tisz­teletökre, azt öregek viszik véghez az ifjúéra. — Tehát mit csináljak? könnyekkel áztassam arczo- inat? ezt tiltja az Apostol a’ meghalt Kerelzténye- ket alunni bizonyítván, és az Ur az Evangyeliom- ban mondja, „nem halt meg a’ leány, hanem al­szik“ Lázár is mivel aludt, föltámasztatott, — vi­gadjak, és örüljek e’? mivel „elragadtatott, ne hogy a’ gonoszság elméjét megváltoztatná, mert lelke tetszett az Istennek.“ De ámbár nem aka­róin, és ellenkezem: még is könnyek folynak ar- czaimon, az erények’ szabásaik, és föltámadáti* édes reménye közt hittel teljes elmémet megtöri a’ kívánság’ indúlatja. Oh halál! melly a’ társa­kat eloszlatod, a’ szeretet’ rózsa - lánczával öszve kötötteket kegyetlen , és kemény elválasztod ! a* sivatag^pusztából föl emelkedő égető szelet elhoz­ta az Úr, melly megszárította ereidet, elpusztítot­ta forrásodat! elnyelted ugyan Jónást, de üreged­ben eleven volt, hordoztad mint haltat, hogy a’ vi- lág’ szélvésze lecsendésednék, és hirdetése által Ninive idvezülne. Az, az győzött meg, az fojtott meg téged , — a’ bujdosó Próféta, ki házát és örökségét elhagyta, az őtet keresők’ kezeikbe ad­ta kedves lelkét. A’, ki Oseás által téged kemú-

Next

/
Thumbnails
Contents