Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)
Justinus' élet-irása
XII komolyabb gondolatjaiin fejlődni kezdenek, ’s e’ földi lényekén kívül me'g a’ tapasztalást haladókról is esz- mélkednék ; egy Stoicust választottam segédül, ki föl derítvén elmém’virradása’ hajnalát, napot táinaszszon, inelly e’ kétes lét’ setétes pályájára ságárt hintsen. Azonban Tanítom’ szájából sóvárgásom’ tárgyáról t. i. a’ mindenséget bölcsen kormányozó Istenről, kiről ő semmit sem tudott, semmit sem hallván reményemben csalatkoztam, eze'rt el hagytam őt’, e's egy éles iféletű Peripateticust követtem, békével tűrt ez egy ideig, mig végre tanításáért zsoldot kívánván, mint Filosofus névre méltatlant megvetettem, ’s tőle el távoztam. Ám! de minél inkább repülnek tűnő napjaim ,'annál tetemes’b mértékben nevekedik vágyom megtudni azt: mi lenne a’ Filosofiának természeti tulajdona ? e’ végre el nem csüggedve'n két előbbi Tanítóm’ alkalmatlanságán egy Pithagorást követőhez állottam, szét repült ennek híre honnosai közt,’s messze ható tudomány - köre a’ tudósok’ figyelmüket magára vonta, a’ jelekkel teljes férj fiú vezérlése alatt nyugtató világot sejtvén örömmel áradozott kebelem. De meliy sebes nyílként szágűldtak szét reményeim! a’ Pithagoricus a’ hangmívéSzség’, csillagvisgálás’, és földmérés’ tudományát a’ boldogságra fény - súgárokat lövellő bölcseség’ megszerzésére elkerülhetetlenül szükségesnek állítja, ’s azokban jártosságomat tudakozza; de mivel ezeket nem tanultam , ’s megtanulásukra időmet sokallottam : tőle fájdalommal megválni kénytelenítettem. Plátó’fe- lekezete maradt még hátra, mellynél menedéket reménylettem. Plátó’ követőji közt volt egy, ki mind magaviseletére, mind tudományára nézve különbözött társaitól, ehez kapcsolván magamat kevés idő alatt
