Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat
32 Török Csaba J. R. Geiselmann tanulmányának megírásához,17 amelyben a szerző kifejtette, hogy véleménye szerint a Trienti Zsinat tanítása a későbbi korokban (lásd Bellarmin Szent Róbert állásfoglalását) tévesen került értelmezésre. Szerinte azzal, hogy a Zsinat a végső szövegben a tervezetben szereplő partim / partim megfogalmazás helyett az et kötőszót alkalmazta - nem „részben írott könyvek, részben írás nélküli hagyományok”, hanem „írott könyvek és írás nélküli hagyományok” (DH 1501)18 -, implicit módon állást foglalt, és a zsinati tanítást tévesen olvassa az, aki a két forrás-elméletet vezeti le belőle.19 Ez azt is jelenti, hogy az erőteljesen protestáns-ellenes barokk katolikus teológia sokkal sarkosabb volt a hagyomány teológia terén, mint maga a Tridentinum. A zsinati álláspont így közelebb állt még a sola Scripturá-s reformátorokéhoz, mint a későbbi újkori, apologetikus élű katolikus hittudomány. Geiselmann ennek alapján állítja fel a Szentírás materiális elégségessége és formális elégtelensége tézisét. Ebből persze az is következik, hogy a Hagyománynak alapvetően kifejtő és értelmező szerep jut csak.20 Meg kell jegyeznünk, hogy ezzel a szerző korántsem vált úttörővé, hiszen többen hasonló végkövetkeztetésre jutottak teológiai eszmefuttatásaik végén.21 A válasz nem váratott sokáig magára. H. Lennerz, a Pápai Gergely Egyetem professzora elmélyítette a Szentírás elégtelenségének és a kizárólag Szenthagyományban átadott üdvös igazságoknak (az úgynevezett katolikus „sola Traditxone”-t Ívnek) a tézisét.22 Ez egyfelől az írás és a Hagyomány közötti formális különbségtételen, másfelől ennek a szétválasztásnak a materiális vetületén nyugodott. így tehát a két valóság nem csak formájában, de 17 Lásd Geiselmann, J. R., Das Missverständnis über das Verhältnis von Schrift und seine Überwindung in der katholischen Theologie, in Una Sancta 11 (1956), 131-50. 18 A szöveghely értelmezéséhez lásd Torok, Cs., írás és Hagyomány, 91-103. 19 Vagyis hogy a Szentírás és a Szenthagyomány a kinyilatkoztatás két önálló forrása lenne. 20 Vö. Geiselmann, J. R., Die Heilige Schrift und die Tradition. Zu den neueren Kontroversen über das Verhältnis der Heiligen Schrift zu den nichtgeschriebenen Traditionen (QD 18), Herder, Freiburg- Basel-Wien 1962, 282; Tradition, in Encyclopedic de lafoi, vol. IV (szerk. Fries, H.), Cerf, Paris 1967, 346. 21 Pl. Ortigues, E., Écritures et traditions apostoliques au Concile de Trente, in Recherches de Science Religieuse 36 (1949), 271-99; Moeller, Ch., Tradition et oecuménisme, in Irénikon 25 (1952), 337-370; Vooght, P. de, Les sources de la doctrine chrétienne d’aprés les théologiens du XIVe siede et début du XVe avec le texte integral des XII premieres questions de la Summa inédite de Gérard de Bologna, Desclée de Brouwer, Paris 1954; Decker, B., Sola Scriptura bei Thomas von Aquin, in Universitas. Dienst an Wahrheit und Leben (FS A. Stohr), vol. 1 (szerk. Lenhart, L.), Grünewald, Mainz 1960, 117-129; Holstein, H., La Tradition dans TÉglise, Paris 1960. 22 Vö. Lennerz, H., Scriptura sola?, in Greg 40 (1959), 39-53; UŐ., Sine scripto traditiones, in Greg 40 (1959), 624-635; Uö., Scriptura et Traditio in decreto sessionis quartae Concilii Tridentini, in Greg42 (1961), 517-522.
