Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe

56

Török Csaba

logika útján járva: „Csakis az ész és a hit fényével megvilágított szeretettel lehetséges a fejlődésben emberibb és emberibbé tevő célokat elérni. A javaknak és a hiteles fejlődés forrásainak megosztását csupán a technikai haladás és a puszta érdekviszonyok nem biztosítják; ezt az a szeretet-potenciál adja, amely a jóval győzi le a rosszat (vő. Rám 12,21), és nyitott a lelkiismeretek és a szabadságok kölcsönössége irányában” (CV 9).

6. EGYHÁZ A JELENBEN

XVI. Benedek sejthette, hogy sokan megelégednének egy felületes és felszínes elvilágiatlanítással, amiben legfeljebb csupán a korszellemhez való külsődleges stratégiai igazodást látnának, s szavai radikalitását könnyedén átfordítanák abba a Safranski-idézet által leírt magatartásba, amellyel szemben a pápa világosan állást foglalt. Freiburgi beszédében ezért egyértelművé tette:

„Nem arról van szó, hogy új taktikát keresünk arra, az egyház miként jusson újra érvényre. Sokkal inkább arról van szó, hogy visszautasítunk minden puszta taktikát, és keressük a totális tisztességet, amely semmit nem tesz zárójelbe vagy nyom el jelenünk igazságából, hanem teljességgel a jelenben teljesíti be a hitet, éppen azáltal, hogy teljesen a jelen józanságában él, egészen magához vezeti a jelent, amennyiben eltöröl magából mindent, ami csak látszólag a hit dolga, valójában azonban puszta konvenció és megszokás”.14

Ratzinger e ponton a végsőkig elviszi a II. Vatikáni Zsinat igényét, amelyet az azt megnyitó XXIII. János pápa 1962. október 11-i beszédében így fejtett ki:15 „Gyakran előfordul, ahogyan mindennapos apostoli szolgálatunk teljesítése közben megtapasztaljuk, hogy - bizony sértve füleinket - beszámolnak nekünk egyesek véleményeiről, akiket bár áthat a vallásért érzett buzgalom, mégis kellő tárgyilagosság és okos ítélet nélkül értékelik a tényeket. Az emberi társadalom jelen körülményeiben semmi mást nem képesek látni, mint romlást és bajt, azt mondják, hogy korunk, ha szembesítjük a régebbiekkel, mindenestül rosszabb; végül eljutnak odáig, mintha semmit sem tanulhatnának a történelemből, ami az élet tanítómestere, s mintha a korábbi zsinatok idején minden jobban zajlott volna a keresztény tanítás, az erkölcs és az egyház jogos szabadsága terén” (nr. 4.2). Roncalli-pápa még hozzátette: „Úgy tűnik számunkra, hogy határozottan ellene kell szegülnünk

14 Benedictus XVI, Her apostolícum in Germanium, 677k.

15 Ld. AAS 54 (1962/10), 785-795.