Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Puskás Attila: A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában
A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában 39 értelmező feladatához tartozik az is, hogy felismerje a történelem egy adott pontján elhangzó és leírt szó belső önmeghaladását, a nagyobb jövőbe mutatását és az ebből szükségképpen fakadó bibliai új ráolvasások (relectures) jogosultságát, melyek során esemény és értelem/Szó előre haladva egymásba szövődnek. Az új szintézis létrejöttéhez szükséges további lépés, a krisztológiai olvasattal összefüggésben, a szoros értelemben vett „teológiai” elem érvényre juttatása. A Szentírás emberi szavaiban és szavain keresztül Isten szól az emberhez. Ebből nemcsak az a jogos következtetés adódik, hogy valódi emberi szavakként értelmezzük a bibliai szövegeket, hanem az is, hogy ismerjük el azt a különbséget, amely az emberi szó és annak isteni forrása, az isteni kinyilatkoztatás és az azt tanúsító emberi szó között van. A Szentírás nem azonos magával a kinyilatkoztatással - amely mindig Isten és ember közötti találkozás eseménye hanem annak írásos, emberi szavakkal kifejezett tanúsítása. A kinyilatkoztatás és a tanúsítás közötti különbségből adódóan az exegétának figyelembe kell vennie azt, amit az atyák és a középkori teológusok jól tudtak: „Egy szöveg többet mondhat annál, mint amit maga a szerzője vele gondolhatott. Ez már a nagy költői szövegekre is igaz, hát mennyivel inkább igaz a bibliai szóra. Létezik a konkrét szövegnek a közvetlen történeti helyzeten túlmutató értelem-többlete, s ezért lehetőség van arra, hogy egy új történeti kontextusban ismét megragadják és nagyobb jelentésösszefüggésekbe állítsák - ez a relecture joga. Ennélfogva az írás egészének megvan a saját rangja.”19 Tanulmányának végén Ratzinger összegzésképpen a következő kívánalmakat fogalmazza meg az exegézis felé, melyek építőkockái lehetnek az új szintézisnek. 1 1. Az exegézis ismerje fel metodológiai axiómáiban és az azokra épülő eredményeiben a nem reflektált filozófiai elemeket. 2. Az exegézis ismerje fel saját szellemtörténeti előfeltételeit és függőségeit, mely egyrészt megmutatja saját ítéleteinek a relatív értékét, másrészt a bibliai ige értelmének kimeríthetetlenségét. 3. A szükséges irodalomtudományi és filológiai módszerek alkalmazása mellett elengedhetetlen az emberi gondolkodás filozófiai alternatíváinak a tanulmányozása is, melyhez értékes forrásul szolgál a patriszti- kus és a középkori gondolkodás megismerése. 19 Uo. 41.
