Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Puskás Attila: A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában
A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában 37 mészettudományos gondolkodásra képesíti az embert, az intellectus a metafizikai gondolkodásra. így szóhasználatával Ratzinger egyúttal arra is utal, hogy az „új szintézis” megalkotása a szentírásértelmezésben a ratio és az intellectus együttműködését abból a szempontból is feltételezi, hogy a történeti-kritikai módszer ratioja nem marad rabja egy nem reflektált immanensnaturalista valóságértelmezés vezetésének, hanem megnyílik és nyitva tartja magát az intellectus metafizikai horizontja felé. Nos, tanulmányának zárófejezetében a bíborosprefektus első helyen éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az új szintézis létrejöttének legalapvetőbb előfeltétele, hogy a kanti filozófia tudományeszményén tájékozódó természettudományos világkép elfogultságain túllépve a történeti-kritikai exegé- zis egy jobb filozófiai szemlélet alapján nyitott legyen a Transzcendens történelmi kinyilatkoztatása és cselekvése felé. „Eszerint az sem megengedhető, hogy az exegéta egy kész filozófiával, egy úgynevezett modern vagy ‘természettudományos’ világkép diktátumával - mely rögzíti, hogy minek szabad lennie és minek nem - közeledjék a szöveg értelmezéséhez. Nem szabad apriori kizárnia, hogy maga Isten az ember szavaiban képes beszélni a világban; nem szabad kizárnia, hogy maga Isten a történelemben cselekedni képes és be tudni lépni a történelembe, bármily valószínűtlennek is tűnjék ez az exegétának. Késznek kell lennie arra, hogy engedje tanítani magát a jelenségtől. Készen kell állnia annak elfogadására, hogy létezik a történelemben olyan valóságos kezdet, mely a korábbi adottságokból levezethetetlen, ám önnön magából tárul fel. Nem szabad elvitatnia az embertől azt a képességet, hogy a tiszta ész kategóriáin túl képes a meghallásra, képes önmagát meghaladni a lét megnyíló és végtelen igazsága felé.”16 A természettudományos világkép dogmatizmusától megszabadító jobb és nyitott filozófia mestereiként idézi Ratzinger Nússzai Szent Gergely és Aquinói Szent Tamás idevágó gondolatait. Az utóbbinál az analógia és a participáció elvére úgy tekint, mint ami „egy olyan nyitott filozófiát tesz lehetővé, mely a bibliai jelenséget a maga radikalizmusában el tudja fogadni”.17 Ratzinger szerint az új szintézis érdekében újra kellene gondolni Szó és esemény viszonyát is. Amint láttuk, Bultmann és Dibelius, de velük együtt a modern exegézis fősodrához tartozó exegéták szemében is a kinyilatkoztatás, az értelem valódi hordozója kizárólag a Szó, míg a történeti események önmagukban tekintve puszta tények, melyek véletlenszerűen vagy szúkség16 Joseph Cardinal Ratzinger, Schriftauslegung im Widerstreit, 36. 17 Uo. 37 köv.
