Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Előszó
2 Előszó tellel: »szeretetböl« éljék meg, vagy legalábbis kárt ne okozzanak a másik félnek. Az Egyház tanításával történő szembeszegülését fejezi ki annak követelése is, hogy az újra házasodott elváltak az Egyház szentségeihez járulhassanak, valamint a nők papságának hangoztatása. Világosan látszik, a nemet mondásban egymástól nagyon is különböző problémák keverednek. A két első követelés a nemi erkölcs területére tartozik, a másik kettő az Egyház szentségi rendjéhez. Közelebbről szemlélve őket kiderül, hogy jóllehet, látszólag különböznek, mégis kapcsolatban állnak egymással, mert mind az ember és az emberi szabadság jelenleg általánosan elfogadott képzetére épülnek.” Nem szükséges bizonygatni, hogy közel három évtizeddel ezelőtt a nevezett teológus milyen érzékeny pontokat érintett, amelyekre az Egyház örök tanításából merítve megfogalmazta a korszerű válaszokat. Manapság, amikor az ember személyi szabadságát a Kinyilatkoztatás tanításának semmibe vételével vélik megvalósítani számos európai és Európán kívüli ország törvénykezése segítségével, szükséges emlékeztetni arra, hogy az ember, még ha akarná is, nem teremtheti meg saját magát semmilyen téren, így a születés adta nemi azonosság területén sem. A szentségeket illető egyházi tanítás eddigi folyamatosságát és koherenciáját sem lehet feláldozni a korszellemnek. Paul Poupard bíboros műveiben többször ismétli: „Aki a korszellemmel lép házasságra, hamarosan özvegy marad.” Az idézett tanulmány a következő sorokkal fejeződik be: „A modern egzisztencia sajátosan mély érzékenységgel rendelkezik, s csak akkor nyílik meg a hit felé, ha bizonyos kérdések előzetesen megvitatásra kerülnek. Ezt meg kell értenünk, sőt a kezdeményezésnek tőlünk kell kiindulnia. Csak ebben az esetben tudjuk felmutatni az egyetlen, hiteles alternatívát a hitben, amit a világ a liberális tapasztalat hajótörése után éppen úgy vár, mint a marxista kísérlet zátonyra futása után. Ez napjaink kereszténységének nagy esélye, ez a mi és korunk katolikusainak súlyos felelősége.” Ezek a gondolatok semmit nem vesztettek aktualitásukból és a katolikus teológusok következő nemzedékei csak mindennek figyelembevételével maradhatnak meg katolikusnak. Isten éltesse az ünnepeltet! A szerkesztőség
