Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat

A Szentlélek az Egyházban

35

lekvővé válnak a szent szövegek („Sacrae Litterae in ea ... actuosae reddun- tur”28). Mindez rávilágít arra, hogy a keresztény hit alapját képező, objektív és rögzített írásos kinyilatkoztatás-szint szükségszerűen átvezetődik a Szent- lélekben a hit élő valóságának a szintjére. Figyelembe véve a Szentlélek működésének és az egyházi valóságnak a szoros kapcsolatát, amelyre már többször utaltunk, nyilvánvaló, hogy ez a „cselekvővé tétel” egyszersmind ekkleziológiai hangsúlyt hordoz, hisz mindig harmóniában áll a „sensus ecc- lesiae”-ve 1. Ezt a zsinati szöveg is megerősíti, amikor így folytatja: „...s így Isten, aki egykor szólt, szünet nélkül beszélget szeretett Fiának menyasszonyával...” (DV 8). Ezzel a formulával a Dei Verbum kifejezi, hogy a Szentlélek által, a Szentíráson keresztül, az élő Hagyományban Isten állandó dinamikus és dialogikus kapcsolatban áll az Egyházzal.

„...és a Szentlélek, aki által az Egyházban és az Egyház által a világban fölhangzik az evangélium élő szava, elvezeti a hívőket a teljes igazságra, és az Ő műve, hogy Krisztus igéje elevenen él bennük (vő. Kol 3,16)” (DV 8). Itt fogalmazza meg a Zsinat azt a neologizmust, amely aztán elteijedt a teológiai szak- irodalomban - az élő Hagyomány által válik Isten szava szüntelenül aktuálissá és cselekvővé a világban, lesz „viva vox Evangelii”. Mindez a Szentiélekben valósul meg. Ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy a „teljes igazság” semmiképpen sem interpretálható úgy, mint a Szentírás objektív tartalmát meghaladó valóság - az elmélyülés, a teljesebb megértés, az implicite jelenvaló kibomlása hozza meg mintegy gyümölcsként a teljes igazságot. Ezen a ponton értjük meg a maga teljes kiterjedésében Jézus kettős ígéretét, melyet az Utolsó Vacsorán tett: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,16). „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,13).

Mindez azért fontos, mert így kiviláglik, hogy az (élő) Hagyomány nem puszta doktrinális tárgya, birtoka az Egyháznak.29 S. Pié-Ninot - Aquinói Szent Tamást követve30 - úgy véli, hogy az élő Hagyomány az Egyház tanítása, amely lehetővé teszi a Szentírás helyes értelmezését, hogy felismerhessük

28 Érdekes módon mind az általunk használt eredeti, mind az ún. javított fordítás (Szent István Társulat, Budapest 2000) képtelen ennek a szöveghelynek a pontos lefordítására. Mindkettő „hatékony megértésről” beszél, holott a dokumentum szó szerint így fogalmaz: „Sacrae Litte- rae in ea penítíus intelliguntur et indesinenter actuosae redduntur" — „a Szent Szövegek abban [ti. a Hagyományban] mélyebben megértetnek és szüntelenül cselekvővé tétetnek”.

29 Lásd Waldenfels, H., Kontextuelle Fundamentaltheologie, 477.

30 Lásd STh, II—II, 65, 3, ad 2.