Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat
34 Török Csaba 2. A „VIVA VOX EVANGELII” AZ EGYHÁZBAN Mint a fentiekből is kitűnik, a Katolikus Egyház teológiájában nagy változáson ment át a hagyományszemlélet. AII. Vatikáni Zsinaton megszületett egy olyan dinamikus látásmód, amely a szentlelkes jelenlét újfajta értékelését tette lehetővé. Ennek központi gondolata a viva vox Evangelíi, az evangélium élő szava volt, amely kifejezés a kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konsti- túcióban jelent meg (lásd DV 8).27 Mint a szöveg is tanúsítja, ez egyfajta gyümölcse a hagyományfogalom átalakulásának: „Az egyházatyák mondásai tanúskodnak e Hagyomány éltető jelenlétéről, melynek gazdagsága átárad a hívő és imádkozó Egyház gyakorlati életébe" (DV 8). Már az 1964-es ülésszak ülésein is világosan megmutatkozott, hogy a zsinati atyák erőteljesen igénylik a patrisztikus teológia dinamikus szemléletének bevezetését a kinyilatkoztatástól szóló szövegtervezetben. Bár egyesek erőteljesen igényelték, ezen a ponton nem került befűzésre a liturgiára való utalás - ennek oka bizonnyal abban keresendő, hogy a dokumentumtervezet szövegezői világos keretek között akartak előrehaladni. A liturgiának mint az egyházi hagyomány elevensége jelének és megnyilatkozásának témája csak áttételesen került bele a konstitúció végső szövegébe, az „Isten Igéjének és Krisztus testének asztala" sajátos kifejezési formával élve (lásd DV 21), ami kiválóan alkalmas volt arra, hogy rávilágítson a Hagyomány és az Eucharisztia közötti mélységes kapcsolatra - még ha ezt a témát a konstitúció (és a zsinati tanítás) nem is mélyítette el. A mozgásában, elevenségében megragadott hagyomány sajátos módon nyílik meg a benne rögzített írott betű (Szentírás, az írott evangélium) felől a hívők adott korban megvalósuló élete felé (az élő evangélium). „E Hagyomány által ismeri meg az Egyház a szent könyvek teljes kánonját, benne érti meg mélyebben és hatékonyabban a Szentírást” (DV 8). Számunkra ezen a ponton nem annyira a Hagyománynak a Szentírás rögzülésének kánoni folyamatában játszott szerepe a fontos, hanem sokkal inkább annak a hangsúlyozása, hogy mennyire elengedhetetlen és mással nem pótolható funkciója van a Tradíciónak a szent szöveg és a hívők közötti kapcsolódás terén. Lényeges elem, hogy nem pusztán „mélyebb megértésről”, hanem egyfajta „hatékonyságról" van szó. A zsinat azonban még ennél is többet állít: azt, hogy így cse27 A szöveg keletkezéstörténetéhez lásd Torok, Cs., írás és Hagyomány, 168-277. A DV 8 szintetikus, a keletkezéstörténeten alapuló értelmezésére teszünk kísérletet uo. 290-297.
