Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Duchesne, Jean - Török Csaba (ford.): A Szentlélek munkálkodás közben
24 Jean Duchesne Joggal gondolhatjuk úgy, hogy a többek között a Hagyomány folytonosságáról és a kegyelemről is folytatott rettenetes civakodó viták a Szentlélek szerepének az alábecsüléséből fakadnak. Ha a hitletétemény és a Tanítóhivatal tanítása semmi egyéb, mint jól szabályozható dolog, és hasonlóképpen az Isten adományai sem egyebek, mint minden kölcsönösséget és megosztást nélkülöző előnyök, akkor a kenotikus dimenziót is magában foglaló részesedés az isteni életben átadja helyét az üres tetszelgésnek, amely úgy szeretné rögzíteni a Hagyományt, mint valami változhatatlan dolgot - ahelyett, hogy az ember átengedné magát a Hagyomány sodró lendületének. Hogy benne maradjunk ebben a dinamikában, tudomásul kell vennünk: a Szentlélek érzékelhetetlen működéssel van jelen a külvilágban, és nekünk név szerint segítségül kell hívnunk őt. Ez objektív módon a szentségekben és a liturgiában valósul meg, melyek nélkül az Istennel való kapcsolat szubjektív vagy öntudatlan marad, és az ésszerű megközelítések a legkisebb részben sem érintik meg. A szimbólumok, melyeken keresztül a harmadik isteni személy cselekvése érzékelhetővé, s ezáltal kiesdhetővé és befogadhatóvá válik, elképesztő változatosságot mutatnak: erős szél és könnyű szellő, víz és tűz, olajkenet és fényes felhő, pecsét, kéz vagy ujj, védő vagy ügyvéd, galamb...26 Ahhoz azonban, hogy lefordítsuk ennek a néma Istennek a személyét, aki jelek által fejezi ki magát, és akinek nincsen tolmácsa, mivel ő a tolmácsa mindannak, amit Isten Szava mond és végbevisz, talán a lehelet a legbeszédesebb jelkép - a szentháromságos dinamikán belül, az Isten által az embernek ajándékozva, amikor megformálta őt a föld porából (Tér 2,7), hogy „hasonlatossága” legyen (Tér 1,26-27), az Egyházat létrehozó Hagyomány sugal- lásakor, és idelent sehol máshol annyira valóságosan és teljesen, mint az Eucharisztiában. A fogalmi spektrum ehhez hasonló változatosságával még akkor találkozunk, amikor azt vizsgáljuk, mely kifejezés alkalmas arra, hogy kibontsa, mit jelent a Hagyomány: átadás, kommunikáció, kommunió, sugalmazás, lélekkel eltöltés, mozgás, dinamika, kinyilatkoztatás, ismeret, letétemény, tanítás, értelmezés, fordítás, kiszolgáltatás, befogadás, alkalmazás, elterjesztés, küldetés... Ez a szemantikai gazdagság segít megtudnunk, mi az Egyház, mivel a Hagyomány nem egy kulturális adottság a sok közül, és nem is olyasvalamiként birtokoljuk, mint aminek megvan a maga zárt önazonossága vagy változhatatlan vonatkozása, hanem mint ami cselekvő, mégpedig a 26 Lásd KEK 694-701.
