Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
12 Lukács László Pedig Krisztusnak kezdettől fogva jellemzője, hogy volt, van, és el fog jönni: ő az út, az igazság és az élet.36 Az emberi élet csak akkor élet igazán, ha közösségben van Istennel, aki „a maradéktalan szeretet és a maradéktalan önátadás. Krisztus azért élet, mert belehelyez az adás dinamikájába, közösséget ajándékoz nekünk Istennel. Ha elfogadjuk a szeretetet, belépünk az igazság területére. És pontosan ez az élet.”37 Ha a „Logosz”-ba, a lét értelmességébe vetett hit tökéletesen megfelel az emberi értelem kívánalmainak, akkor a Credo második szakasza felháborító kapcsolatot teremt a Logosz és a Szarx, a történelem egyetemes értelme és egyetlen alakja között. Aki a mindenség értelmét hordozza, az öltött testet magára, s ez azt jelenti: belépett a történelembe, egy lett közülünk. Nem csupán átfogja és hordozza a mindenséget, hanem annak egyik pontjává vált. A hitvallásnak ez a tétele botrány az emberi értelem számára. Szabad-e egyetlen történelmi tény szalmaszálába kapaszkodnunk? Szabad-e megkockáztatnunk, hogy a történelem hatalmas tengerén lejátszódott egyetlen esemény szalmaszálára építsük egész életünket, sőt az egész történelmet? Már a hatvanas években kirajzolódnak krisztológiájának főbb vonalai; későbbi megnyilatkozásai a Krisztus-misztériumról - előadásokban, tanulmányokban, könyvekben - ez a képet árnyalják. Jellemző, hogy a keresztény hitet bemutató korai könyvének jó kétharmadát ez a téma tölti ki. Gondolatmenetének főbb vonalai: „a Logosz, amelynek gondolata a világ - személy: a hármas-egy Isten, aki megteremtette a világot s benne az embert. Meghívta őt szeretetének közösségébe, s ehhez szabadságot adott neki, vállalva az elutasítás kockázatát is. Isten ajándékozó szeretete Jézusban vált teljessé: megtestesülésében és kereszthalálában önmagát adta oda az embereknek, így vált láthatóvá, hogy ő a szeretet maga. „Itt egy ember azonosult az önátadás tettével. (...) Ez a Logosz és a Szeretet azonossága, amely a szeretetet teszi a lét Logoszává.” A keresztény hit nem eszmékre, hanem egyetlen személyre irányul, aki a tiszta önátadás: egész létével Fiú, Isten Fia, s egyben a legemberibb ember, az emberség beteljesülése, hiszen az ember csak önmaga odaajándékozásában válhat teljessé, léphet be Isten életébe.38 Az ő léte a „valakitől” és a „valakiért” ténylegessége: azonos Istennel és egyúttal ő a mintaszerű ember, akiben megmutatkozik, hogy az ember még úton lévő lény, az ő nyomában válhat teljessé, „megistenülhet”. Az ember Istenre van 36 Uo. 61. 37 Uo. 79. 38 BEV passim.
