Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében

seken keresztül a személy belátja a kisebb bűnöktől való megtisztulását és az Istenhez való közelebb jutást, elszakadva az evilági véges kötődésektől.29

Látható, hogy az igazságosságnak és az irgalmasságnak az Egyházban történő gyakorlása egymástól elválaszthatatlan, és Isten tulajdonságaiból levezethető cselekedet, amely az emberi tevékenységben erényként nyilvánul meg.30 Ezt támasztja alá Szt. Tamásnak a kölcsönös (iustitia commutativá) és az osztó (iustitia distributiva) igazságosság és Isten igazságossága közötti kapcsolat elemzése is.31

Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében 89

II. AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS IRGALMASSÁG MINT A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE KISZOLGÁLTATÁSÁNAK ALAPELVE

A megkeresztelkedés után elkövetett bűnök alól, a bűnbánó hívő a bűnbocsánat szentsége érvényes felvétele által, a feloldozás révén szabadul meg. Ez a leegyszerűsített rövid meghatározás összefoglalja az egyházfegyelmi forrásokban, az ókeresztény kortól kikristályosodott kánoni előírások leglényegesebb elemeit. Nagy Szt. Leó pápa (440-461) 89. (452. június 11.) levele - amelyet Theodorus püspökhöz címzett - alapján, Isten sokszoros irgalmassága nem pusztán a keresztség megtisztító kegyelme révén nyilvánul meg, hanem a bűnbocsánat által is, ami újra tisztává teszi a lelket, helyreállítja az igazságot, és egyedi ítélettel kifejezi a rossz elutasítását, ezáltal megszabadít a bűntől.32 Ez a levél az egyik alap kánonjává vált a penitenciális fegyelem Decretum Gratiani-ban (1140 körül)33 található leírásának (D. 1 c. 49 de paen.).34 Közismert, hogy a 7. századtól Európa-szerte elterjedt az ír ere29 1 q. XXI art. 4: (...) Ad tertium dicendum quod in hoc etiam quod iusti puniuntur in hoc mundo, apparet iustitia et misericordia inquantum per huiusmodi afflictiones aliqua levia in eis purgantur et ab affectu terrenorum in Deum magis eriguntur, secundum illud Gregorii, mala quae in hoc mundo nos premunt ad Deum nos ire compellunt (...). Sancti Thomae Aquinatis, Summa Thedogiae, I. 181.

30 Vö. pl. Baucher, J., Justice (Vertu de), in Dictionnaire de Theologie Catholique, VII1/2. Paris 1925. 2001-2020, különösen 2001-2004.

311 q. XXI an. 1: Sancti Thomae Aquinatis, Summa Theologiae, I. 177-178.

32 Regesta pontificum romanorum ab condita Ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVII1, ed. Jaffé, P. editionem secundam curaverunt Kaltenbrunner, K. (JK: an.?-590), Ewald, P. (JE: 590-882), Loewenfeld, S. (JL: 882-1198) (Lipsiae 1885; repr. Graz 1956) JK 485 (263).

33 Landau, P., Gratian and the Decretum Gratiani, in Hartmann, W. - Pennington, K. (ed.), The History of Medieval Canon Law in the Classical Period, 1140 - 1234 (History of Medieval Canon Law 6), Washington D.C. 2008. 22-54. Viejo-Ximénez, J.M., Decreto de Graciano, in OtaduyJ. - Viana, A. - Sedano, J. (dir.), Diccionario General de Derecho Canónico, II. Pamplona 2012. 954-972.

34 Friedberg, Ae. (ed.), Corpus iuris canonici, I. Lipsiae 1879 (repr. Graz 1955; továbbiakban: Friedberg I) 1170.